A 20. század alatt hova jártak a magyarok szórakozni?

A falusi mulatóba mentünk.

Babi néni

85/N

Szombat d.u. "ötórai tea" = zenés, táncos lehetőség + italfogyasztás, ha étteremben, akkor persze vacsi-lehetőség is.

Vasárnap mozi.

Amikor megjelentek az u.n. "hordozható" = 15-20 kg.(Tesla) magnók, akkor maszek házaknál indultak a házibulik, piával, kajával.

Ezen kívül május 1-én és aug. 20.-án majális (ezt egész napos jó bulinak tartottuk.)

Később szombat estéken a város legnagyobb presszóját átalakították bárnak = hangulatvilágítás, és a bárzongorista énekelt is. Lehetett rá táncolni.

Kb. ennyi. 63/N

A "magyarok" elég heterogén csoport. Egy részük a Riviérára járt üdülni áprilistól októberig, más részük maximum a falu kocsmájába járhatott táncolni, ha arra tévedt egy vándorzenész.

Kicsit konkrétabban kellene meghatároznod.

Első vagyok.

A háború előtt nem volt olyan szórakozási lehetőség,mint most. De erre nem is volt igény.

Hétköznap nem jártak az emberek szórakozni,legfeljebb moziba.

Jelentős volt a társadalmi rétegeződés,és nem keveredtek az egyes csoportok egymással.

Mindenkinek meg volt a "helye",ahová járhatott.

Az úri osztály az Úri Kaszinóba,vagy a Tiszti kaszinóba járt.

De volt az Ipartestület az iparosoknak-kiskereskedőknek. Volt a katolikus és református leány és fiú egylet,vagy a paraszt egylet. Mindegyik külön tartotta a rendezvényeit.

A fiú-és lányegyletek szerveztek néha közös programot is. Évente többször tartottak tea-délutánokat,melynek bevételét jótékony célokra fordították. Ilyenkor meghívták a város előkelőségeit is,akik ezt általában el is fogadták. A "menü" tea és aprósütemény volt. Néha a rendezők műsort is adtak. A belépőjegy alacsony volt,de elfogadtak külön adományokat is.

Karácsony előtt mindenütt szerveztek ilyen teadélutánokat a szegények megsegítésére. Ekkor nem volt belépőjegy,mindenki annyit adott,amennyit tudott vagy akart. A szervezők általában még előzőleg felkeresték a polgármestert vagy valamelyik gazdag embert,és elsőnek az ő adományát írták a gyűjtő-ívre. Ennek az volt a jelentősége,hogy a fukarabb jómódú emberek sem mertek nagyon keveset adni.

Bálok viszont csak a téli időszakban voltak,természetesen azok is a társadalmi osztálynak megfelelően. Tánciskolát pedig minden iskola,vagy egylet szervezett.

Télen a mozi sem működött,a helyiségben hétvégenként színházi előadások,hangversenyek voltak.

Jelentős szórakozási lehetőség volt a templomi búcsú. Ilyenkor körhintások,cirkuszosok,mézeskalácsosok stb jöttek.

A fiatalok sportolhattak. Az iskolákban atlétikát,sok helyen teniszezhettek,a tavon vagy folyón nyáron lehetett csónakázni,fürödni. Természetesen illedelmes fürdőruhában.

Voltak vendéglátóhelyek,ahova eljártak hétvégén az emberek. Lehet,hogy csak ittak valamit,de vacsorázhattak is,és a legtöbb helyen lehetett táncolni is. A férfiak kártyáztak,tekéztek az asszonyok Nőegyletbe jártak beszélgetni,kézimunkázni.

Még az 60-as években is szokás volt a vasárnap délutáni korzózás.

A szülők a gyerekekkel, a lányok a barátnőikkel,a fiúk a pajtásaikkal végig sétáltak a főutcán. Többnyire a cukrászdában vagy egy kisvendéglőben ért véget a séta. Az elképzelhetetlen volt,hogy egy lány egy fiúval kettesben sétáljon. Még a menyasszonyt-vőlegényt is kísérte valamelyik barátnő.

A rokonság sokkal jobban összetartott,mint ma. Igaz,hogy ritka volt,ha valaki más városba költözött. Mindig összejöttek névnapokkor,disznóvágáskor,keresztelőkor,temetésekkor. Ilyenkor természetesen ettek-ittak.

Ez a század elején is így volt,legalábbis,ahogy a szüleitől hallottam.

Amikor Rákosi került hatalomra,akkor kezdett a helyzet megváltozni.

Meglazult a társadalmi elkülönülés,a nők is dolgoztak,a fiatalok közül sokan elmentek a nagyvárosokba tanulni vagy dolgozni.

Minden városban volt Kultúrház,a nagyobb vállalatoknál kultúrterem és kultúrcsoport a vállalat dolgozóiból. Ezekben előadásokat tartottak a (igaz,hogy ezek politikai tartalmúak voltak). De voltak népi tánccsoportok is.

A forradalom után javult a kulturális helyzet. Havonta jöttek színházak,vagy neves színészek tájelőadásra( a színészek hakninak hívták)

De sűrűn jött az Állami Népi Együttes,vagy a Honvéd táncegyüttes is előadást tartani. Emlékezetes volt a Határőrség férfi kórusának a hangversenye is.

Ebben az időben már egyre több olyan vendéglő vagy étterem volt,ahol cigány vagy szalonzenekar játszott. Hétvégeken mindenütt telt ház volt.

Ahol cigányzenekar volt,ott is lehetett keringőzni stb,de csárdásozni és mulatni is. Ahol szalonzenekar volt,ott többnyire a hagyományos szalon táncokat táncolták. (Keringő,angolkeringő,tangó,foxtrott,polka.)

Diszkó csak a 70-es évek elején volt,de az is csak hétvégeken.

Természetesen a moziban mindennap volt előadás. Volt természetjáró szakosztály is több cégnél. Ezek hétvégén az ország különböző pontjaira kirándulásokat szerveztek. De a szakszervezetek is szerveztek ilyeneket. Voltak különvonatok,amelyek valamelyik nagyvárosba,vagy hegyvidékre vitték az embereket. De nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokra is mindig szerveztek programot.

A diákok számára vasárnap délelőtt a Nemzeti Színházba,vagy az Operába voltak előadások. Vidékről vonatta utaztak Pestre. A belépőjegy nagyon olcsó volt. De a mozikban délelőtt volt matiné előadás a gyerekeknek. Általában mesefilmeket adtak.

A 60-as évek közepétől vált szokássá a munkahelyen is megünnepelni a névnapokat. De a vállalatok is szerveztek időnként bulit a dolgozóknak. Karácsonykor mindenütt megajándékozták a gyerekeket. Sok helyen a Szilvesztert is együtt ünnepelték.

A munkatársak segítették egymást. Ha valaki házat épített,vagy más okból volt segítségre szüksége,a barátok,munkatársak elmentek segíteni. A fizetség egy jó ebéd vagy vacsora volt.

De természetes volt,hogy néhány családdal összejártunk.

Ez nem jelentett nagy anyagi megterhelést,futotta a jövedelmünkből,pedig nem kerestünk nagyon jól. Ha nem valamilyen alkalom volt,akkor néhány szendvics és üveg bor mellett akár hajnalig is együtt voltunk.

Mindez a rendszerváltás után szép lassan eltűnt. Megszűntek a munkahelyek,drágult az élet,és ma már a legtöbb ember örül,ha kenyérre jut neki.

77/N