A huszonöt éven felül nem köttetnek komoly (lány) barátságok?

Dolgozó nő vagyok, elég messze kerültem a gyerekkori barátnőimtől.

Társasági lény vagyok, nagyon hamar rengeteg ismerősöm lett a költözés után, és nagyon sok emberrel jóban vagyok, összejárunk, szórakozunk, közös programokat szervezünk.

Mindenki úgy látja rajtam, nem vagyok elveszve.

De, az a baj, hogy akármikor közelebb engednék magamhoz valakit, kiderül, hogy egy kétszínű ringyó, aki vagy munkahelyen akar kitúrni, vagy azt reméli, hogy kiszervezem Ausztriába dolgozni, vagy a páromra hajt, vagy egyéb előnyöket remél a "barátság"unkból.

Nagyon el vagyok már keseredve.

25 év fölött már nem barátkozik azért senki, hogy legyen kivel programokat szervezni, beszélgetni, örömöket, bánatokat megosztani?

Ennyi idősen már csak az érdekek dominálnak?

Vagy túl borúsan látom a dolgot?

Én tudom, hogy ez nem olyan, mint gyerekkorban, de már teljesen paranoiás lettem. Én, aki mindenki felé nyitott vagyok, mindenkinek segíteni szeretnék, és mindenkiben a jót keresem, már kezdem sötéten látni a dolgokat.

Egy új ismeretségnél már csak azt nézem, "na, vajon miért közeledik felém, mit akar tőlem/mit akar ezzel elérni?"

Tudom, hogy rózsaszín gyermeki álomvilágnak vége, nem is csodát akarok, csak egy embert, aki tényleg emberileg szeret barátként. (nem anyagi vagy egyéb előnyökért)

Létezik ilyen ebben az életkorban vagy ne is álmodozzak?

(egyébként 25-35 év közötti korosztály vesz körül általában)

25/N