Milyen munkáltatók az indiaiak?

Már hogy hazánkban (vagy Európában) van a cég?

Nos ezt nem tudom, de exem dolgozott Indiában. Csupa pozitívat hallottam tőle az ilyen emberi kapcsolatokat illetően. A főnökök is rendesek voltak vele, a mérnök kollégák is. Az alacsonyabb beosztásúak meg egyenesen felnéztek rá, és csodálták a fehér embert. Többynire szegény de vidám emberek.

Na most hogy egy itt tevékenykedő management pontosan milyen lehet? Nem tudom, de őket is barátságosnak képzelem. Munkastílust illetően pedig biztos hogy nem egy Japán vagy Németország.

Kollegiális szinten dolgoztam velük.

A legfontosabb tulajdonságuknak a dinamizmust tartják, ami általában abban nyilvánul meg, hogy hetet-havat összehordanak, mielőtt gondolkoznának. Plusz az egyik csúnyán megvezetett egyszer, szóval a tapasztalataim alapján nincs jó véleményem róluk.

Az első kedves hozzászóló párjának páratlan szerencséje lehetett. Igaz, nem ugyanaz a kategória, ha valaki megfelel bizonyos követelményeknek, tájékoztatást kap a lehetőségekről, elvárásokról és odakint munkát vállalhat, vagy dolgozik egy magyarországi cégnél - akár a rendszerváltás előtti idők óta -, és hirtelen indiai főnökei lesznek.

Egészen biztos másképpen érezne az úr, ha az ORION-nál dolgozott volna, amelyik szakmai befektetés révén többségi Singapore-i - azon belül a 20 százaléknyi indiai, még jobban körülhatárolva szikh (Az a népcsoport, amelyik katonai szolgálatba áll, tradicionálisan a kormányfő testőrségét adja, és megölte Indira Gandhit, később a fiát Radjiv Gandhit!) - többségi tulajdonba került, és a tulajdonos indiai születésű és állampolgárságú szikh (szakállas, turbános) vallású vezérigazgatót és egyéb származású indiai felső vezetőket delegált.

Semmiben sem tudom osztani a kedves, Indiát megjárt mérnök úr érzéseit, tapasztalatait.

Megtapasztaltam, hogy a rasszizmus nemcsak egyirányú (tehát a "fehér ember" felsőbbrendűségi érzésének kinyilvánítása) lehet.

Vagyis az indiai emberek ugyanúgy hajlamosak – „alkalmasak” - az eltérő bőrszín és kultúra gyűlöletére, mint a „fehér emberek”, illetve amilyennek Ők a „fehér embereket” tartották, tartják!

Ugyanazt kaptuk vissza, amit az indiaiak évszázadokon keresztül a brit gyarmatosítóktól elszenved/het/tek.

"A főnökök is rendesek voltak" a mi esetünkben nem volt igaz. Fizikai bántalmazás nem történt, de mérhetetlen lelki terrornak, brutális bánásmódnak voltunk kitéve.

Az "Az alacsonyabb beosztásúak meg egyenesen felnéztek rá, és csodálták a fehér embert." megállapításból az alacsonyabb beosztásút is csak úgy tudom értelmezni, hogy a vezérigazgatónál alacsonyabb beosztású emberek. A felnézés lenézés volt, a csodálat pedig inkább undor, goromba, fenyegető, kiabáló hangnem a mi irányunkba/n/.

Az Ő országukban hatnapos munkahét van, kiismerhetetlen napi penzummal. Ők szombatonként is bejártak, csak úgy, egymást bámulni, mert a tulajdonos Singapore-ból bárkit, bármikor kereshetett volna, kizárólag ellenőrzés - megfélemlítés - céljából. Az egyik szakigazgatónknak csak keserves harcok árán sikerült elérni, hogy számunkra ne vezessék be a szombati munkanapot (Aminek a megalázáson kívül semmi értelme nem lett volna, mert belföldi és külföldi partnereink azon a napon nem dolgoztak.), de a napi munkaórák száma előre kiszámíthatatlan volt. Mivel Őket kintről még a munkanap 10-11. órájában is ellenőrizhették, a munkaszerződésben rögzített órák után jött a hosszabb-rövidebb "pofavizit", amit úgy biztosítottak be, hogy a hivatalos munkaidő utolsó perceiben - természetesen teljesen értelmetlen, haszontalan - feladatokat adtak "MOST" megjegyzéssel. (5-6. év után is ez volt a teljes magyar szókincsük!)

A "barátságos" pedig olyan távol áll/t/ tőlük, mint muszlimtól, zsidótól a sertéshús!

Engem, aki évtizedeken keresztül kitűnően együtt tudtam működni zsidó (Figyelem, ez nem zsidózás, csak utalás egyes szakmák hagyományaira és a prioritásokra!) főnökökkel, munkatársakkal, indiai "barátaink" nagyon rövid idő alatt meggyőződéses rasszistává változtattak.

Úristen!

Ha csak a fele igaz annak, amit az utolsó két hozzászóló írt - Nem a szavahihetőségükben kételkedem, de előfordulhat, hogy az átélt élmények hatására kicsit túloztak is. -, már az kész horror!