Miért akar az ország 90%-a egymásra hasonlitani?

Én nem akarok például senkire hasonlítani.

Valószínűleg benne leszek a maradék 10% kategóriában.

Van egy egyéni zenei, filmezési, étkezési gondolkodási (és még sorolhatnám) sajátosságom, amivel nem hiszem, hogyg mást utánoznék.

Viszont szívesen hasonulnék azon emberkékhez, akik hülyére keresik magukat.

Nem igazán. Elég változatosak az emberek. Vannak korcsoportokra jellemző hasonlóságok, de úgy látom, hogy minden stílusnak megvannak a maga képviselői, nincs egy olyan amit mindenki majmolna (talán csak a legfiatalabbak között).

Mire gondolsz pontosan? Mit kellene látnom?

Én nem akarok rájuk hasonlítani.

Zenéből nekem Sigur Rós, a kocsik nem érdkelnek, a divat megint nem, nem olvasok Vámpírnaplókat vagy Vass Albertet, nem nézek tehetségkutatókat meg Barátok Köztet, ellenben szívesen járok kiállításokra, szívesen fotózom - nem magamat a tükörből -, szívesen összeülök a barátaimmal egy-egy italozásra, de nem a sárga földig. Szeretek virágos, csipkés (de nem ribancos) ruhákat viselni, lapostalpú, kényelmes cipőket hordani. Olvasok a parkban vagy a villamoson. Na, hát ilyen az emberek 90%-a?