Valakik tud ballagási verseket bélyegképre?

"Nem kívánom senkitöl,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitöl,

hogy mindig ember legyen."(Ady)

"Régi harcok, régi kopott könyvek

Derü, mosoly, néha fájó könnyek

Múlik minden, suhannak az évek

Búcsút intünk fájó diákévek."

(Hemingway)

-Majd, ha egyszer sok év múlva, amikor a múlt beszél, legyek én is a sok között, ki emlékezetedben él.

-Ha mindenki elhagy, ha senki sem szeret, vedd elő e képet és én veled leszek. De ha terhedre válik ez a kép, tartsd a tűz fölé ott majd porrá ég.

-Ezt a képet nem azért adom, hogy amikor előveszed eszedbe jussak, hanem, amikor eszedbe jutok bármikor láthass.

-Ha csak e képről jutnék az eszedbe, tépd szét s feledj el örökre.

-Legyek emlék, míg gondolsz rám, legyek akadály a feledés úján. Őrizz meg vagy dobj el, tégy ahogy akarod, hisz csak egy kép vagyok, tűrök és hallgatok.

-Legyen e fénykép emlék, emlék melyben élek, úgyis csak az marad, ha elsodor az élet.

-Nem vagyok érték, csupán egy kép, mely számodra legyen örök emlék.

-Nem ilyen vagyok, te ezt jól tudod. Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a lélek és a szív hiányzik róla.

-Felettem is elmúlnak az évek, ilyen többé már nem leszek. Fogadd el tőlem szeretettel e képet, s örökké őrizd meg emlékemet!

-Az álom lassan eltűnik, az élet elszalad. A boldogság is mulandó, de az emlék megmarad.

-Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.

-Régi harcok, régi kopott könyvek, derű, mosoly, néha fájó könnyek, elsuhannak, elmúlnak az évek, búcsút intünk múló diákévek.

-Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én, barátod voltam és te jó barát. Szebb volt a szép akkor, s több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.

-A sors bármit mérne rád, e képen bosszút ne állj, mert e kép nem hibás, csupán a sors és semmi más.

-Ha e kép halovány lesz és kopott, akkor sem sem feledd, hogy voltam s talán még vagyok!

-Ilyen szép már soha nem lesz az élet, mint ez a könyed diákévek. Hiába száll az idő felettünk, nem feledjük azt, amit barátságnak neveztünk.

-Nem azért adom e képet, hogy gyönyörködj benne, hanem a feledés útján jussak majd eszedbe.

-Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen, hosszú még az út és közben valamit tenni kell. Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk, húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.