Miért tartják egyesek a kedvességet a gyengeség jelének?

"Vannak emberek, akiket ütni kell, mert csak abból értenek"

Sajnos ezt én is sokszor érzem. Hiába minden segítség, jó szó, még ki is gúnyolnak és félre értik és azt hiszik rólad h meleg vagy, esetleg vmi számitó alak lehetsz. Én már ha lehet kerülöm is az ilyent. Én csak családi alapon vagyok hajlandó segíteni.

Kérdésedet átérzem, én is ezzel a problémával küzdök.

Mivel kereskedelemben dolgozok, alapból bennem van, hogy jobban odafigyelek az emberekre ezen a téren.

Sokszor gondolkodok rajta, hogy miért vagyok ilyen mint magánember, munkaidőn kívül, mert vissza nem ezt kapom.

Ha valakivel kedvesebb vagyok, vagy nem nézek rá agresszívan, már úgy veszi fel, hogy tartok tőle, vagy a seggét nyalom.

És ez nagyon rontja az önérzetemet.

Bunkónak kell lennem ahhoz, hogy tiszteletem legyen?

Csak valahogy nem jön ki belőlem ez a jellem sajnos.

De előbb utóbb elérik.

Mert ma mar ezek a tulajonsagok olyan ritkak. Ha igy viselkedsz, azt hiszik haszonert csinalod, emberk nem biznak meg senkiben sem. Nem fordul meg agyukban, hogy termeszetes Neked az ilyen viselkedes. En nem hivnam a gyengeseg jelenek, inkabb ritkasagnak, ritka tulajdonsagnak.

De meg mindig azt mondom, hogy csak a bunkok akadnak fenn a kedvessegeden, muvelt, alapbol intelligens emberek nem, sot megkoszonik, meghalaljak.