Miért mondják egy emberre amikor meghalt hogy "megboldogult"?

Keresztény mondás, hitük szerint a mennyben az örök boldogság vár a jó emberekre. Hasonló eredetű még pl. a jobblétre szenderült, visszaadta lelkét a Teremtőnek, itthagyta az árnyékvilágot (gondolom az igazi a menny), magához szólította az Úr, befejezte földi pályafutását, ledobta a láncot.

Mivel a keresztények szerint a földi élet rabság, nyilván innen elszabadulni csak boldogság :)

Valóban a fenti téveszmék miatt mondják, holott nem a jó emberek üdvözülnek, hanem aki hisz Jézusban, és újjászületett. Amúgy legtöbbnek akkor jön az örökkévaló gyötrelem, teljesen tudatuknál maradva, mind annak, hogy kik voltak, mind annak, hogy mit tettek. Tudatában annak, hogy soha, de soha nem lehet onnan többé kiszabadulni, tudatában annak, hogy nincs visszaút, megoldás, nem lesz többé változás a létében.

akik viszont hisznek, megkeresztelkednek (felnőtt döntés után) akkor meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen volt az embernek Isten jelenlétéből való kiesés előtt, milyen beteljesedni a Teremtővel, azzal aki céllal teremtett, aki gondot visel... Na, ezek tényleg megboldogulnak.

Amúgy a biblia nem is nevezi halálnak, amit mi annak hívunk!

Első halálnak az Isten ismeretéből kiesett állapotot nevezi. Amibe Ádám került, hisz Isten megmondta, ha megteszi amitől óvta, akkor meghal azon a napon. Ádám még rengeteget "élt" azután, de Isten számára meghalt, ugyanígy fordítva. Mi ezért születtünk a szellemi halál állapotában, ezért nem ismerjük Istent. Ezért írja Jézusról, hogy a halottak hallják az Ő hangját, és akik hallják, élnek.

Második halának a Tűz tavát nevezi Isten.

Az az utolsó ítélet után, a Sátánnak és az angyalainak készíttetett hely, ahová a Föld mélyében lévő pokolból is lesznek ürítve az emberek az utolsó ítélet után. Eredeti neve Gyehenna, ami szemétégetőt jelent. ami az is.

Amit mi halálnak nevezünk (ebből is látszik, totál másképp, hibásan látjuk, mint Isten) az Isten előtt csak kiköltözés,amivel lezárul a döntés, változtatás lehetősége, ezzel csak konzerválódik az örökkévalóságba átmenve az állapotunk.

Tehát az boldogul meg igazából, aki addíg is boldog ,az Úrban. A boldogmondásokból kiderül, kik is igazán boldogok! Hegyi beszédben van.

Aki bűnös, az halott marad örökre.