Hogy fajulhatott idáig a felszínesség, vagy volt e valaha egyáltalán jobb a helyzet?
Egyre jobban foglalkoztat ez a téma, észrevettem, hogy azt hiszik okosnak, aki úgy is viselkedik.
Vegyünk egy példát: Két azonos tudású ember, az egyiknek le van törve a foga, ápolatlan és kancsal, a másik jól öltözött, minden rendben nála, kit fognak okosabbnak nézni? Talált, a másodikat. :) Tudok élő példát is mondani, matek óra osztálytársamat akinek van fogalma az anyagról, de elhagyta magát/önbizalom hiányos, kihívják a táblához, a tanár kiabál vele, mert megakad valahol, ez további koncepciókat szül, míg végül teljesen feladja és egy egyessel a helyére ballag. Közvetlenül utána kihívott engem, előző nap nem voltam itthon és fogalmam sem volt az anyagról, mert nem tanultam meg, szóval kimentem, a példa bonyolultabb volt mint osztálytársamé. Határozottan és magabiztosan elmondtam, hogy én másképpen értelmeztem
ezt az egészet, ezért hibás ez meg ez, végig magabiztosan mondtam mintha tudnám és lássunk csodát a tanár nem
kiabált csak nézett, sőt néha mosolygott is, mikor valamit poénosan csináltam, egyest pedig végképp nem kaptam... Oké nyilvánvalóan ez nekem jó volt, de maga az ELV ami ezen nyugszik undorító, ez nem egyenlőség.
Ez most nem ilyen ráeszmélés szerű dolog, évekkel ezelőtt is tudtam már, de mindig felháborít ha belegondolok, hogy ezen életek múlnak, csak a lelki állapoton, illetve a stíluson...
válasza: válasza:Hát, ha tudod, hogy életek múlnak a megjelenésen, akkor legyél okos, és használd ki! ;)
Én magassarkúban, ingekben, blúzokban, csinos válltáskákkal jártam iskolába. Mindig szépen megcsináltam a hajam, szépen kiöltöztem. Ha felelnem kellett adtam az okosat, nagyon jól előadtam magam. Ha csak Hitlerről tudtam valamit, és Sztálinról kellett volna beszélni, és okos váltással úgy áttértem Hitlerre, hogy a tanárnak sem tűnt fel, hogy már régen nem arról beszélek, amiről kellene. De beszélek, és helyes amit mondok tehát semmiképpen sem egyes... sőt!
Jól nézek ki, magabiztos vagyok, választékosan, folyamatosan beszélek.
Azt nem sokan tudták rólam, hogy a hiányzásaim oka nem betegség volt legtöbbször (jaj szegény, mennyit betegeskedik és mégis mindig készül az órára :P), hanem keményen dolgoztam egy koszos gyárban, hogy meg tudjunk élni, vagy éppen egy kocsmában ittam el az agyam az akkori lecsúszott haverjaimmal.
De ez nem látszott rajtam.
Sajnos nagy igazság a mai világban, hogy ha az akkori anyagi helyzetemnek megfelelő igénytelen csóró ruhákban jártam volna, vagy éppen köztudott lett volna, hogy kocsmában töltöm a szabadidőm, akkor felelhettem volna akármilyen jól, akkor is meg lettem volna bélyegezve.
Az élet egy színház. Játszd el a szereped és kész. Ennyi az egész.
14:15
Szia. Igen igazad van, írtam is a kérdésemben, hogy ez nem ilyen ráeszmélés, eddig is tudtam, csak néha amikor valami fordulóponthoz érsz mindig elgondolkodsz rajta, hogy ha valamit másképp csinálsz esetleg jobb vagy rosszabb lesz az eredmény.
A lányoknak társadalmi életben azért valamivel könnyebb, főleg ha szépek mert a segítségükre sietnek sokan, én fiú létemre nem tudtam volna ezt megcsinálni amit leírtál.
A "színpadról" pedig annyit, hogy nincs erőm rá, nemrég észre is vettem, mondjuk amíg egy embernek kell játszani addig megy, aztán ha többen vannak már nem... Lehet nem vagyok elég erős ehhez, még ha a késztetés hatalmas akkor sem...
válasza: válasza:"és aki azon töri a fejét, hogy hol tud taposni, az képtelen hasznosat alkotni."
Persze, szép lenne egy olyan társadalom, ahol a "kommunikációs fogyatékos" zsenikre is vigyáznának, hogy minél jobban élhessenek a szűk szakterületüknek, de ne nevezzünk már mindenkit barbárnak, aki tekintélyt parancsolva jelenik meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!