Miért "divat" manapság a fizikai dolgozókat ( vagy szakmunkásokat ) lenézni és miért csak az számít "valakinek", akinek diplomája van illetve szellemi tevékenységet folytat?

Én azt sem értem, miért divat manapság lenézni bárkit is. Marha nagy egyenlőség van, ha az egyik a másikat semmibe veheti.

Sem végzettség, sem képesség alapján, sem pedig életmód alapján nem kell lenézni senkit. A "ne ítélj, hogy ne ítéltess" úgy látszik, kiveszett a mai mentalitásból. Nem lehet mindenki szép, okos, diplomás/kiváló szakember, gazdag, sikeres, egészséges. Ha az lenne mindenki, hogyan is tudnánk viszonyítani? Ha egyértelmű lenne a jó sors, a szerencse, a kiváló képességek, hogyan becsülnénk meg őket?

Habár én csak 14 éves vagyok, de sajnos gyakran tapasztalom mikor mondjuk megyünk a buszon, hogy mondjuk 1 új körforgalom építésénél/útjavításnál vagy egyébnél néhány haverom elkezdi ócsárolni a munkásokat.

Én ilyenkor csak megjegyzem nekik, hogy ha azok az emberek ott nem dolgoznának, a busz nem tudna min menni, te gyalogolhatnál az iskolába.

Én azt gondolom senkit sem szabad lenézni, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik meg a fizetésért, legyen az egy építőipari munkás, egy orvos vagy egy munkavezető az építkezésen.

Ha bármelyik hiányozna hármuk közül, akkor semmi sem működne, mert minden kapcsolatban van mindennel. Én senkit sem nézek le azért amit csinál... Igaza volt az egyik válaszolónak, vannak nagyon tapló értelmiségiek is, és nagyon kedves, udvarias, tisztelettudó munkások is. Csak a buta emberek mindent egy kalap alá vesznek, anélkül hogy tájékozódnának.

Nem értem, hogy mi volt valótlan abban, amit írtam, hogy lepontoztatok.

Írtam, hogy nem a végzettség számít, nem az teszi az embert. Ebben a válaszban mi a rossz?

Írtam, hogy fontos a szakmunkás. Ez miért rossz válasz?

Írtam, hogy nem a szakmunkásokat nézi le a többség, hanem a céltalan és igénytelen embereket.

Nem írtam azt, hogy minden fizikai dolgozó ilyen lenne, azt írtam, hogy azért nézik le sokan a fizikai dolgozókat, mert a többség ilyen. Nem hazudtam, ez az igazság. Ismerem az ilyen embereket, mert munkám során szorosan kapcsolatban vagyok velük, személyesen is ismerek több ilyen ismerőst is. Azelőtt nagyon felháborodtam, ha általánosítva leszólták a betanított munkásokat, de sajnos az elmúlt egy évben nekem is be kellett látnom, hogy tényleg a többség saját maga tehet arról, ha rossz helyzetbe kerül. Ez egy álláspont. Nem lenézésből állítom, ezt tapasztalom. Ez miért érdemel lepontozást? Csak a kérdésre válaszoltam.

Írtam, hogy rossz szemmel nézem, hogy sok asszony nem jól tervezi meg a jövőjét, pontosabban egyáltalán nem. Tudom, ez nem ide tartozott, csak úgy eszembe jutott, de akire nem vonatkozik, az minek veszi magára? Viszont tényleg sok ilyen nő van, ez is tapasztalat. Pl. az egyik ismerősöm szerzett egy szakmát, alig egy évig dolgozott benne, nem is szerette, de nem is tudta rendesen megtanulni ezt a szakmát. Alig egy év múlva, azonnal elment táppénzre, amint megtudta, hogy terhes. Azóta nem dolgozott, ennek már 10 éve. Folyamatosan gyesen van azóta, már három gyereke van. Most válnak a férjével, a gyerekek nála maradnak, de nem tud elhelyezkedni, fél év múlva 3 éves lesz a legkisebb. Szakmájába nem tud visszamenni, mert nem is akar, de egyébként is csapnivaló a munkája. Több műszakos munkát nem tud vállalni a három gyerek mellett. Mi lesz így vele és főleg a gyerekekkel? És sokan mások is ilyen helyzetben vannak. Igaz, hogy nem családbarát ez a kormány, de a szülőnek is van felelőssége abban, ha ilyen kilátástalan helyzetbe kerül.

Szerintem nem írtam sem butaságokat, sem valótlant, csakis az igazat, de könnyebb csakis az államot hibáztatni, mint hogy magunkba is belenézzünk.

És hogy pontot tegyek az i-re. Én is dolgoztam már betanított munkásként, nem is rövid ideig, többször is, összesen volt az vagy két év is. Nem volt éppen jobb, a munka pedig kellett, nem büdös a munka, becsületes munka volt. Persze azért még utáltam, de más kérdés.

Nagyon rosszul esett, amikor egy kis technikus nem nézte ki belőlem, hogy tudok-e kettőig számolni, csak azért, mert operátor voltam. Ha tudta volna, hogy éppen közgazdásznak tanultam a főiskolán és valószínűleg olyan dolgokat tudok matematikából, amikről ő talán még sohasem hallott, elszégyelte volna magát. Nem szóltam neki, nem volt értelme, de nagyon rosszul esett. Tudom, hogy igazságtalanul nézik le a fizikai dolgozókat, mert sokan nem érdemlik meg, sajnos ez a fajta lenézés olyan, mint a cigányoknál. Sok negatív tapasztalat miatt általánosítva kivetítjük a rossz véleményünket az egészre is.

Válaszoltam a kérdésre, szerintem nem érdemeltem a lepontozást. Hülyeségeket nem írtam, de nem válaszolhat mindenki olyat, ami tetsző.

Nem szégyen a munka.

Éljenek a munkások!