Jogos a nagyanyám felháborodása?

Hát mindenki ahogy érzi. Anyuék pl heti rendszerességgel járnak a temetőbe apu szüleihez (anyué még élnek). Én nagyon szerettem őket, de a temetőbe járkálást hülyeségnek gondolom. Nem is járok, max évi 1x. Ettől függetlenül sokat gondolom rájuk és az együtt töltött időkre.

Én nem bactatom anyuékat, had menjenek. Ők sem piszkálnak, hogy de menjél már.

Anno mikor mamám még élt, beszélgettünk róla,hogy ő szeretné e, ha majd kimennék hozzá. Azt mondta, csak akkor, ha én úgy érzem jónak. Idézem őt "egy hullához kijárkálni szerintem kicsit morbid."

Mindenki másképp csinálja - ez egy klasszikus mondás. És semmi baj nincs vele, sőt, ettől érdekes az élet. A probléma azzal van, hogy egyeseket zavar, ha valaki másképp csinálja. Például azért, mert nem értik. Jobban szeretnék, ha nem kéne annyit gondolkodni, mindenki csinálja egyformán, akkor mindenki cselekvése "ismerős" lenne". Fogalmuk sincs, hogy ez lenne az emberiség vége. Senkit nem tiltok attól, hogy robot legyen. Senkitől nem tűröm, hogy robottá tegyen. Az #5 válasszal értek egyet, ennyi, nem több.

Mér valami: egyesek azért járkálnak temetőbe, mert ez a környezet, ez a cselekvés segíti őket jobban szeretteikre gondolni. Másoknak ez megy gondolatban, bárhol. Nincs ezzel semmi baj. A halottka napját azért tartják, mert mindenben, ami az embernek fontos, érdemes évente egyszer tömegesen és talán látványosan megemlékezni, ezt a hagyománytisztelet igényli, és az, hogy gyökereink nélkül semmik vagyunk. Ez csak nagyon ritkán mutatkozik meg, de akkor annál drasztikusabban.

Ha nem tudod nagyanyádat szelíden rábírni, hogy hagyjon békén ezzel, akkor ilyenkor különösen kerüld. Előbb utóbb észre fogja vanni és kérdez. Mondhatod, én nem szólok bele, így érem el, hogy te se.