Hogyan tudtok más előtt kakilni?

Utoljára kisgyerekkoromban kakáltam mások előtt.Amikor még bilibe ürítettem....

Azóta már az illemhelyet használom és becsukom az ajtót.Mást meg nem szokásom behívni magam mellé,hogy nézzen miközben kábelt fektetek.

Én borzalmasan gátlásos voltam és vagyok ebben egész életemben. Sose tudtam semmilyen táborban, iskolában (a mai napig), munkahelyen sem kakilni. És ezeken a helyeken volt ajtó, de mentálisan annyira zavart a tudat, hogy nem tudtam magam rávenni.

Szerintem fel kell készítenie magát az embernek, hogy ez az élet természetes része, és hogy bármennyire is tabusítja a társadalom mindenki kakil. Folyamatosan ezt mondogatom magamnak és már néha el tudok menni máshol is. Szóval szerintem ez a fejben dől el, de egy lassú és hosszú folyamat, amíg az ember ezt a társadalmi (káros) beidegződést le tudja küzdeni.

Ez utóbbi valóban a gyakorikérdéseket látogatók számára fontos és releváns információ.

Pl. a bivalybasznádi vasúti feltételes megállóhelyen sincs már fent a budiajtó, de ott akkora gaz veri fel az odavezető utat, hogy akkor sem biztos, hogy megtalálod az árnyékszéket, ha tudod, mit keresel.

Amúgy meg az egyedül xarás manapság alap, de nem volt ez mindig így. Az első VH idején a kiásott latrinák fölé eszkábált ülőhelyek pl. rendesen a közösségi élet színterei voltak, illetve hát elég hamar napirendre tértek efölött a bakák és idővel semmi szégyenérzet nem maradt bennük, mert hát mégiscsak egy természetes dologról van szó! (Sőt, egyesek szerint még a lányok is pukiznak, és olyankor nem csillámos szivárvány és rózsaillat távozik, de ezt én továbbra sem hiszem.)

A római birodalomban is nagy közös illemhelyeket alakítottak ki a nagyvárosokban, ahol a terméket folyamatosan folyó víz szállította el. Itt sincs nyoma térelválasztónak. Sőt, közös volt a rongy/szivacs is a törléshez... Fene a gusztusukat, azért ezt már tényleg nehéz elhinni! (De az is lehet, hogy a legtöbben hordtak valami személyes használatút, és a közös csak végszükség esetére volt ott.)

Még nem volt rá példa.

Nyilvános wc-ben (egyetemen), ahol sok box volt egymás mellett és bejött valaki, már az is zavart. De szépen fokozatosan feloldódtam. Egy idő után már nem zavart ha valki bejött, csak ha pont a mellettem lévő fülkébe vágódott be. Utána már ez sem zavart, csak ha gangosan nyögdécselt, meg fingorászott. Aztán már ez sem zavart annyira, csak hogy engem ne halljanak meg, hogy mit csinálok. Mostanra jutottam el oda, hogy már ez sem zavar kimondottan. Ha önkéntelenül kicsúszik egy nyögés, vagy fingadozok egyet, hát istenem, erre való a wc. Már nem zavar.

Ha így fokozatosan hozzá lennék szoktatva, hoyg más előtt kell csinálnom, egy idő után lehet az sem zavarna.