Amikor az étteremben fizetsz, és a pincér úgy közli az összeget, hogy X Ft. lesz, az az udvariasság csúcsa?

#4 Az X Ft. lesz-nek akkor látom értelmét, ha pultnál rendelek és a fizetés előtt közlik az árat. Ilyenkor még módosíthatom a rendelésem. Asztalnál viszont nem érzek különbséget a két "lesz" között.

A se kérek, se lesz kétségkívül nyers, de azt, hogy a pincér mondhatja, a vendég nem, az számomra kettős mércének tűnik.

Gondolom ez a kérdés indukálta a kérdésedet:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__szokasok..

Nem, ez sem az udvariasság csúcsa. De ezzel úgy vagyok, hogy nekem azzal van dolgom, amit én mondok, azt áll hatalmamban megválasztani. Hogy a pincér mit mond, azzal meg a pincérnek van dolga. (Én meg ugye nem vagyok pincér.)

Ami itt némi nehézséget okoz, hogy az udvarias megfogalmazás az lenne, hogy „X forintot kérek/kérnék”. Csakhogy ez a kérés nem kérés, hanem inkább követelés, így nem teljesen igaz. A „lesz” itt egy picivel helyénvalóbb, olyan értelemben, hogy amit rendeltél, annak tényleg x Ft „lesz” az ára, amit meg *kell* fizetned. Amíg a rendelés kívánságműsor tárgya, addig a fizetés nem kívánság tárgya, hanem a fogyasztásodból fakadó kötelesség.

De az is az udvariasság egyik módja, hogy a követelést kérésként fogalmazzuk meg, amíg a másik fél együttműködő. Sokkal udvariasabb az „x forintot kérnék”, mint az „x forint lesz”.