Miért káromkodnak ennyit az emberek?

Az értelmesebb embereknél továbbra is különválasztódik a köznapi nyelvhasználat attól,ha feszült idegállapotban vannak.Akkor használják kizárólag,ha elönti őket a düh, az indulat és így vezetik le-míg a többségében nyugodt érzelmi állapotban kultúráltan beszélnek,beszélünk.

Sajnos a mai fiatalságnál egy részének már beleivódott a hétköznapi beszélgetésükbe. Nekik nem kell semmi kiváltó ok. Ez viszont szomorú, mert itt is megfigyelhető az az általános jelenség, hogy elmosódik a jó és a rossz közötti határvonal.

Az első válaszolóval nem tudok egyetérteni: kiskoromban engem minden egyes csúnya szó után pofon vágott anyám, vagy éppen fakanállal vert el, de nem szoktam le a káromkodásról. Sőt... Igazából emiatt IS káromkodom néha. Mert sajnos vannak olyan élethelyzetek, mikor valami hatására eszembe jut a sok gyerekkori verés, szidás ("akkor sem beszélsz csúnyán, hogy b@ssza meg a k*rvaisten a k*rvaanyádat!" - mondá oly sokszor drága édesanyám), és akkor egyszerűen kiszakad belőlem a káromkodás. Ebbe szocializálódtam, körülöttem mindenki káromkodott, ha kellett, ha nem, engem viszont megvertek, ha én is káromkodtam. És később, most emiatt is káromkodom, bár igyekszem féket tenni a számra. Néha sikerül (ha olyan emberek között vagyok), néha nem.

Én azt gondolom, hogy a káromkodás az érzelmi stressz levezetődése. Van aki bokszol, homokzsákokat üt, hogy levezesse az őt minden nap érő stressz, van, aki focimeccsen vagy koncerteken ordít, van, aki a családját bántalmazza (mint az én kedves édesanyám, aki ütött-vert ha kellett, ha nem), van, aki szimplán csak káromkodik.

Véleményem szerint ha kevesebb lenne a stressz és az emberek kezében lenne pár hatékony stresszkezelési technika (amit pl. már általános iskolában lehetne tanítani, nemcsak méregdrága tanfolyamokon), kevesebb lenne a káromkodás is.

Az emberek egy jó része mindig is káromkodott. Nem új dolog ez. Csak idővel a szitokszók egy része ellaposodik, és megszokottá válik.

Annak idején (párszáz éve) a "fenébe" kifejezés olyan volt, mint ha ma azt mondanád, hogy "k&rva életbe". De ha ma mondod, akkor már semmi jelentősége nincs. Idővel a mai szitokszavak jó része is veszít az erejéből, és lesznek újabbak.

filozofálj b*z*dmeg!

milyen káromkodásról beszélsz.. nincsenek se vulgáris szavak se káromkodás. káromlás van max.

k*r*a - egy férfi vagy nő aki nem kielégitve van hanem kú**a". nem szeretetből csinálja hanem szükségből.

b*zi - buzeránsból jött. bu*er*nsság egy betegség. azonos kromoszómájú emberrel tevékenykedik..

köcsög - ez egy tárgy.. kaspó, bögre, csésze stb..

tehát egy jelzőt alakítottak ki belőle.. elmélkedj tovább rajta..

f*sz - ezen vagy 3 percig gondolkodtam.. talán a munkások találták ki fa szár ..

vazze

xx

Értelemnek semmi köze nincs ahhoz, ki káromkodik.

Talán csak annyi, hogy bizonyos helyeken és helyzetekben visszafogja magát egy értelmesebb ember, míg egy butább nem vágja, hogy abból baja lehet.

Sosem értettem, hogy a viselkedést miért teszik intelligencia függőnek, nagyon semmi köze nincs egymáshoz a kettőnek.