Miért van olyan büdös a Westend wc-ben?

Legjobb tudomásom szerint az angol vécén vagy egy olyan gomb vagy egy olyan kar, amely a lenyomásával a tartályban található 10-15 liter vizet a vécécsészébe juttatjuk. Te hallottál már róla? Illetve úgy tudom, hogy a székletnek nem a vécéülőkén, a padlón vagy a falon lenne a helye... Tévednék? Ja és ugyanez igaz a vizeletre is, nem tudom, egyetértesz-e, de kezdek kételkedni.

Szerintem súlyosan fertőző betegséget terjesztő, a higiéniát hírből sem ismerő emebrek nyilvános wc használata nem biztos hogy a legjobb hatással van a közegészségre.

Arról nem is beszélve, hogy PONT azon emberek számára lehetetlenítik el a mosdóhasználatot, akik a költéseikkel fenntartják a plázát.

A szarkupacokat meg a húgytócsákat így is kerülgetni kell Budapesten. A turháról, cigicsikkekről, hányásról nem os beszélve. De valóban, dicsőítsük a csövest, amiért az utca helyett egy közvécét fertőz és mocskol szanaszét.

Akárhogy is nézem, a baj oka a forrásnál van: az ember nem való utcára, mert hát végső soron biológiai képtelenség, és bár lehet széthuzogatni időben, meg dobálni őket az élet színterei között, de ez már csak a légbuborék tologatása a tapéta alatt. Én már 89-ben érezni kezdtem egy borzasztó nagy undort, nem maguktól a hajléktalanoktól, hanem azért, mert a régi elit utója és főleg az új elit eleje még azt a kis tudást is félredobta, amit az emberiség addig felhalmozott. A társadalom egy csővezeték: egy gép, amennyi folyadék belemegy, annyi is jön ki belőle. 1988-ban ki lett téve egy csomó ember az utácára, majd megoldja a dolgot a fogtündér. Előre lehetett látni, hogy a baj visszagyűrűzik a mindennapi életbe, de a választók igénytelensége és a politika vaksága miatt ezzel senki nem törődött. Ennél az amőboid országlási szintnél még a régi tervhivatalok is magasabb szerveződési szinten álltak: ennyi lakás hiányzik, arányosan leoszjuk, felépítjük őket évi százezerszámra, kiosztjuk a nép között.

Nagyon nem lehet más megoldást elképzelni, mint valahogy lebénítani Budapest egész életét, hogy mindenki érezze, vannak dolgok, amik nem mehetnek a régi módon tovább.