A bókot mindig illik fogadni?

hogy erted azt hogy fogadni? :-D

Ha fogadod azt mondod köszönöm ha nem fogadod azt mondod nem köszönöm?

Ha nekem valaki bokol es olyantol kapom olyan helyzetben hogy feleslegesnek erzem mosolygok 1et es kesz. Nem 1870-ben vagyunk ahol billegsz ha bokolnak es elfordulsz felhaborodva ha nem akarod a bokot...

4: Ez két külön eset.

Ha nincs semmi gond (udvarias, megfelelő a helyzet) akkor tényleg annyit illik csak mondani, hogy köszönöm. Nem pedig ilyen (sokszor álszent) baromságokat, hogy jajjj nem is, .....

Ha félreértéshez vezet, akkor egyszerűen nem kell rá reagálni, se köszönömmel, se mellébeszéléssel.

#4: ezt nem teljesen értem. Egy olyan szituációban, ahol nem illendő, nem illik oda, pont ott a legkézenfekvőbb egy súlytalannal "köszönöm"-mel tudomásul venni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Egy "ugyan már", "dehogy" ezzel szemben már diskurzushoz vezet, és legalább valamiféle nyitottságot mutat.

Egyébként helyzet és téma válogatja, de nehezen tudom elképzelni, hogy legyen olyan helyzet, amikor a fogadó felet az etikett kötelezné arra, hogy olyan állítást fogadjon el, ami nem felel meg az önmagáról alkotott képpel.

A régen bóknak szánt szófordulatokat, mondatokat ma már többen kezelik iróniaként, gúnyként, cikizésként, alázásként, mint a hagyományos értelemben vett kedves, figyelmes gesztushoz tartozókként. Nem csak a bók ment feledésbe, vagy fordult 180 fokot az értelmezése. Vagy ti ezt másképpen látjátok?

TISZTELET A KIVÉTELNEK, de mióta sok nő a kor kényszerének megfelelően "átment melósba", önellátóba, családfenntartóba, mióta "férfiként" is helyt kell állnia....

Mióta a traktoristalányoktól, a nehéziparban is helytálló nőktől, az anyaságról, nőiességről leszoktatott, férfiakkal versengő nőktől eljutottunk máig, amikor nőies nőt többet találhatunk a hímivarúak, a drag queenek között?

TISZTELET A KIVÉTELNEK, de mivel bókoljanak, mit dicsérjenek a nőn, amikor a régi bókok idején pozitívumnak számító értékek mára már-már "hátrányt" jelentenek?

MIK A MAI NŐK "ÉRTÉKEI"? Reklámokban, valóvillákban láthatjátok, "mitől nő ma egy nő"

Találhattok többnyire a 30 kilós, az éhhalál szélén álló megszállottól a szétplasztikázottakon át a 100kilós izompacsirtáig, vagy önmagára időt szánni már nem tudó, vagy nem akaró droidokig mindent? És ez csak a külsőség! Minél butább, annál jobb.

Amikor kopaszon, vagy kék-zöld-sárga frizurákkal rohangáló, trikóban, szakadt gatyában flangáló, az anyaságot, hagyományos női dolgokat elutasító droidokat neveltek belőlük?

Ma, amikor már eltiportak mindent,ami a nőiséggel kapcsolatos? Most, amikor már óvszer helyett tampon dukál a férfi WC-kbe, amikor a "férfiak" szülhetnek, a fiú igazából lány, a lány a génkezelt fiú, tisztelet annak a lánynak, nőnek, hölgynek, aki nem állt be abba a sorba, ami a természet ellen való? Hol találsz ma a "klasszikus női szépséget", értő intelligenciát?

Vagy amikor némelyik "hölgyet" kétszer kell megnézni, hogy vajon fiú-e, vagy lány?

Nézzük a másik oldalt: TE MA HOGYAN BÓKOLSZ?

Mit találsz dicsérnivalót egy átlag nőben? Hogy többet keres, mint a férje? Hogy több izmot szedett össze, mint sok férfi? Hogy még felismeri a kapott virágcsokorban a rózsát?

Hogy ő viseli otthon a nadrágot, nem a férj, az élettárs édesanyja? Hogy márkás a hajfestéke, jó a plasztikai sebésze? Hogy ő viszi a pasit szobára, nem fordítva? Hogy komplett hlyének nézik, ha a karrier és abortusz helyett gyereket vállal? Hogy "raffaellóval kell elmondanod, mennyire szereted, mert másképp nem érti?

Hogy "gyertyafény" csak áramhiány esetén jut eszébe?

Hlyének nézik azt, aki férfi létére kézcsókkal, udvarias, kedves szavakkal, a hölgy műveltségére utaló dicsérettel, a ruhája szabásának, a hölgy karcsúságának, frizurájának szépségével jön.

A ruhának a márkajelzését kell észrevenni, a karcsúsága helyett a plasztikai sebészét kell dicsérni, nem a frizuráját, hanem a horror áron dolgozó fodrászát és hajfesték választását kell magasztalni.

Ma, amikor sok nő esetében már csak kromoszómavizsgálat mutatja ki, hogy nőnek született, akkor a hagyományos értelemben vett bók mit célozzon?

Hogy milyen szuper munkahelyet talált?

Ma már egy klasszikus "barokkos" bókot minimum gyanakvással fogad valaki.

Jó esetben azt hiszi, "fel akarod szedni", esetleg hlyének, vagy perverznek néz, rossz esetben elküld MELEGebb éghajlatra.

Az számomra is furcsa, hogy nem csak tolerálták, de el is várták sok, egyértelműen hazugságtartalmú bókot. Hogy nem gúnyként élték meg, de komoly arccal, vagy kedves mosollyal fogadták a fiatalságukról szóló magasztalást a 60-70-80 évesek is, a karcsúságukról, darázsderekukról, szoboralkatukról zengő bókokat a túlsúlyos, elhízott hölgyek is, a gyönyörű hajukról szóló szép szavakat a parókát viselők, de akkor ez dívott.

Mintha az évek nem múlnának, illetlenség (volt) egy hölgytől megkérdezni, mennyi idős.

Oké, legyen.

De ma mi szégyen azon, mire az ilyen képmutatás?

Van, aki 15 évesen komoly, céltudatos, tisztában van önmagával, mint más 50 évesen sem.

Van, aki 70-80-90évesen is fiatalos, aktív, a korral halad, pozitív gondolkodású, életvidám ember. Nem az évek számával mérendő dolgok ezek. Régen sem, ma semmiképpen.

"Hogy is van az, amikor nem fogadja valaki a bókot?"

-- Lehet, nem ért vele egyet, de úgy gondolja, hogy megbántana, ha kifejtené, miért nem?

-- Vagy --okkal, ok nélkül-- hátsó szándékot, ellenségességet, gúnyt sejt a szavak mögött?

-- Vagy egyszerűen bunkó, nem volt, ki megtanítsa, hogy vegye emberszámba embertársait, ha szólnak hozzá, legalább reagáljon valahogy?

-- Vagy megijed és nem is tudja, mit reagáljon, mit illő ilyenkor mondani-tenni?

-- Kiábrándult, hallotta már ezeket a szavakat, hitt nekik és rossz vége lett?

-- Nem elméleti síkon gondolkodik az illető, nem hisz szép szavaknak, csak tetteknek?

Sok oka lehet.

"Van e olyan helyzet, amikor a nőnek nem is illik fogadni?"

Véleményem szerint egy bizonyos IQ-szint fölött valamilyen módon jelét kell adja annak, hogy érti, ha hozzászóltak. Én legalábbis nem dekorként "tartom" az ismerősöket, szóbaállunk egymással.

Hogy vannak a "SZÓRA SEM ÉRDEMESített" - szituk?

Ha egyértelműen nem azt célozzák a szavak, amit a szótárban jelentenek, szíve joga az illetőnek semmibe venni, a "kötelező, elvárt" üres viszontbókok, köszönetek helyett akár kijavítani, kikritizálni, vagy meg sem hallani. A hallgatás is egyfajta válasz és annak miértjét is meg lehet érteni.

Hogy az ILLEMKÓDEX, illemtan bók esetén hogyan rendelkezik, nem tudom, biztosan találsz a neten a jelen kornak is megfelelő illemtankönyvet.

"Vagy nem fogadni mindig bunkóság?"

Szerintem nem. Kiüresedtek a szavak, tudni kell elválasztani a bókot a "bóktól".

Tömény sósavas kritikát, megalázó véleményt is bókba lehet csomagolni, érteni kell az esetleges valós-mögöttes tartalmat.

Ha egy 50 éves, leharcolt, iskolázatlan, elhanyagolt külsejű, elhízott, minden rosszat és hazugságot megtapasztalt, kivénhedt szakmabéli tramplinak bókolsz, dicshimnuszt adsz elő a szilfid termetéről, bőre rózsás hamvasságáról, tartózkodó, illedelmes viselkedéséről, szűzies és tartózkodó, mégis engedelmes viselkedéséről, szelíd pillantásáról, okos és őszinte beszédéről, szigorú, erkölcsös életéről, kivételes intelligenciájáról, műveltségéről, ügyességéről, háziasságáról...stb. hát minimum elküld a rabokéra, vagy oda, ahonnan jöttél, nem gondolod?

"a nők sokszor nem tudják fogadni a bókot".

Honnan tudnák? Régen sem velük született tudás volt ez, voltak illemtanórák.

A mai eldurvult világban pedig már az is eredmény, ha bármit is reagálnak egy bókra.

Lehet, tőled hallott először dicsérő szót, mert még apja-anyja is csak alázza?

Persze, hogy zavarba jön, nem tudja, mit illik , mit ne, mikor "csinál magából hülyét"....stb.

Úgy véli, lehet, hogy gúnyra, negatív kritikára mond "köszönömöt".

Nem tudod, hol van a mai 10-20-30évesek szövegértési képessége???

Vagy képtelen helyretenni, amit hallott, sokkal több időbe telik neki megérteni, hogy mit is akartál kifejezni, amennyi a szokásos reakcióidő, és a te türelmed.

Elfilózik, hogy tényleg tetszik neked a haja, vagy éppen burkolt célzást tettél arra, hogy meglátogathatná már a fodrászt, mert durván ocsmány a búrája.

Ma már nem "bókolunk", hanem "pozitív, vagy negatív kritikát" fogalmazunk meg, fogyasztói

társadalomban élünk, azaz pénzben mérhető értékekkel fejezzük ki, hogy felfigyeltünk az illetőre.

Szavak értelme kiforgatva,

az értékes, őszinte szó lealázva,

a pozitív jelentésű szavak negatív tartalmat kaptak

a kedvesség, a gyöngédség gyöngeségnek van feltüntetve

a csúnya a szép, "húdekeménynek", cinikusnak, elutasítónak kell lenni minden szituban....

....és akkor jön valaki csudabogár, kedves, szép szavakkal...?

Hát persze, hogy a frászt hozzák rá, hogy vajon mit is akarhatnak tőle.

Jellemzően nem gyöngédséget, figyelmes, kedves szavakat kap egy nő, lenevelték őket arról, hogy ilyesmit várjanak el és értsék, ha így értékelik őket.

Szerintem minden szitura egyaránt alkalmazható egyenválaszt nem kapsz, két egyforma élethelyzet nincsen. Próbáld a hölgyet azon a nyelven megszólítani, ahogy ért, mert lehet, hogy bókoktól csak megijed!

Arra jutottam, hogy ahol a valós tartalommal bíró, klasszikus bókoknak még jelene-jövője van, ott két egyenrangú, egymást értő, önmagát is, az embereket is ismerő-becsülő ember kommunikál. Ilyen emberek között a fenti kérdések fel sem merülnek.

Előbb bizonyosodj meg, hogy "egy nyelven beszéltek", a hölgy érti, mit akarsz kifejezni.

Ne a bókra adott reakció (vagy annak hiánya) legyen, ami alapján megítélsz egy hölgyet. Lehet, nem a szavak emberét várja, csak a tetteknek hisz.

Válassz egyéb közeledési utat, vagy legalábbis ne a bók legyen hódításhoz az egyetlen eszközöd.