Az ilyen embereknek van valami paranoid hajlamuk?

21 éves fiú vagyok, rendszeresen szoktam járni egy ládás turkálóba Székesfehérváron. Rengeteg ember megfordul ott, én körülbelül hetente elmegyek.

Nincs türelmem minden ládát feltúrni sorba, mindig összevissza szoktam nézelődni, ha meglátok valamit az egyikben, megnézem, így egyik sorról járok át a másikra teljesen véletlenszerűen. Soha senki nem szólt hozzám miatta egy rossz szót sem.

Ma viszont az történt, hogy szokás szerint nézelődtem, már volt is ruha a kosaramban, amit meg akartam venni. És egy idő után, amikor oda mentem az egyik sorhoz és néztem valamit a ládában, a mögöttem levő sorból szólt egy 50-60 közötti nő aki a szintén hasonló korú férjével volt, hogy "Ne haragudj, te miért jössz mindig hozzánk?" Hátra néztem, mert nekik háttal voltam alapból, kivettem a fülhallgatómat, megkérdeztem, hogy "tessék?" és erre mondta, hogy "Olyan érzésünk van mintha követnél minket." Erre mondtam, hogy "Ja nem, bocsánat, csak nézelődök összevissza." Erre ő annyit mondott flegma hangsúllyal, hogy "Aha persze.."

Az elején is kicsit meglepődtem, hogy miért van olyan érzése, de mivel tudtam, hogy összevissza járkálok, és nem látom magam kívülről, gondoltam elnézést kérek miatta mert nem tudom úgy tűnt-e, és elmondom neki, hogy csak összevissza nézelődök. Viszont a flegma hitetlenkedő válaszán eléggé felháborodtam, de már nem mondtam neki semmit.

Folymatosan zenét hallgattam közben, be volt dugva a fülem. Nem néztem egyáltalán rájuk, az arcukat is csak akkor láttam először, amikor megszólítottak. Végig a ládákat és a ruhákat néztem mindig. És tényleg minden sarkában megfordultam a turinak. És én magam is érzékeny vagyok a privát szférámba, éppen ezért nem szeretek egyáltalán testileg túl közel menni valakihez, és nem is tettem ezt ezúttal sem, mindenkitől tartottam legalább másfél méter távolságot, mert nekem ez a megszokott.

Eleve kicsit furcsa már az is, ha megkérdeznek ilyet egy turkálóban ami ráadásul nem is egy nagy helyiség, de szerintem egy normális ember egy normális válasz után, ahol elnézést is kérnek, nem ilyen flegmán és hitetlenkedve válaszol. Azt éreztem, hogy tényleg nem akarja elhinni és mintha valami rögeszmésen ragaszkodna ahhoz az álláspontjához, hogy én biztos őket követem. De igazából nem látok egyáltalán logikus magyarázatot arra, hogy nekem mi hasznom lenne abból 21 évesen, hogy egy túrkálóban követek egy 50-60 év közötti házaspárt. Ráadásul úgy, hogy hallgatózni sem tudok, mert a fülem is be van dugva.

Az ilyeneket hogyan érdemes kezelni, illetve tényleg van az ilyen embereknek valamilyen paranoid hajlama?