A pincérlányok csak hivatalból kedvesek?

Fél évet dolgoztam pincérként mialatt Erasmus+-on voltam, és előírás, hogy a vendégekkel legyünk kedvesek és mosolygósak. Én alapvetően is egy ilyen jellem vagyok, és voltak vendégeink (többségük visszatérő idős nő/férfi volt), akivel jól el lehetett beszélgetni és szívesen mentem az asztalukhoz, de sokaknál csak a kényszermosoly volt jelen, esetleg a mímelt kíváncsiság, de ennyi.

Feleslegesen látsz bele ebbe akármit, mert az esetek 99%-ában csak a munka része, a maradék 1%-ban pedig egyértelműen jelezte volna az adott pincér, hogy munkán kívül is találkozna vagy hasonló.

24/N

Pedig vonatkoztass el. Az egy dolog, hogy a munkakör követelménye, de neked szól. Mégpedig azért, hogy visszamenj. Ez nem marketing, ez emberi viszonyok kérdése.

Csak nálunk ezt kényszerré tették, itt az emberi viszony a gyűlölködésről, irigységről, betartásról szól, nem az érdeklődéről, kedvességről, természetességről.

#5-nek üzenem, ha tudom hol dolgozik, szívesen mennék oda. Mondjuk egy (kölcsönös) mosolyért. Pár értelmes szóra. Azaz emberi kapcsolatra. A munkán kívüli ajánlatra viszont nem lennék vevő. Az ilyesmit szeretem önállóan intézni, szeretem, ha az egyéniségemért jönnek és nem "azért". Mert ha ez mégis kiderül, rendkívül udvariatlan is tudok lenni.

#6

Legalább öt okot tudnék írni, hogy miért nem érdeklődöm, de maradjunk annyiban, hogy nem érdekel a lehetőség.

24/N

"de nem tudok elvonatkoztatni h az esetleges kiemeltebb kedvesség vagy mosoly csak a marketing része, és nem nekem szól"

De, a marketing része, és kizárólag neked szól. Mégis ki másnak szólna a pincérnő mosolya, ha nem a vendégnek?