Veled történt már olyan, hogy fiúként idegenkedtél a közös öltözőtől zuhanyzótól, aztán első első tusolás után természetessé vált?

én sosem tudtam megszokni, a mai napig nem komfortos

Nem volt kötelező, ezért sose zuhanyoztam le. Nem a farokmutogatástól való félelem miatt, csak győzött a sima lustaság és akkoriban nem is volt sok tesióránk.

Mindig is tetszett a meztelenkedés, nem zavart a többi srác sem.

Velem pont így volt az első nyári táboromban. Mikor kiderült, hogy este kötelező lesz a zuhanyozás, és közösen, egymás előtt kell majd tusolnunk, hát mindenki halál cikinek hitte. Én is. Valaki kitalálta, hogy nem veszi le az alsónadrágját és úgy áll be a víz alá. Az ötlet ragadós lett és mindnyájan úgy gondoltuk, hogy mi is így teszünk. A tanárok viszont egyáltalán nem így gondolták. Közölték, hogy nagyon nem jó ötlet alsónadrágban zuhanyozni, és mindenkiről leparancsolták. Nem volt mit tenni, mindnyájan szégyenkezve meztelenre vetkőztünk. Azt hittük eljött az apokalipszis. A második estén már csak kicsit volt kellemetlen. A harmadik estén normálisnak éreztük. A továbbiakban pedig teljesen természetesnek vettük a meztelen fürdést. Akkor már senki sem sietett a felöltözéssel sem, mint az elején. Úgy vitattuk meg pucéran a foci meccseinket, mintha felöltözve beszélgetnénk.

14 éves koromban gyógytornára kellett járnom, aminek mindennapos eleme volt az úszás. Szégyenlős lévén már otthon előre felvettem az úszónadrágot, hogy ne többi fiú előtt kelljen átcserélni az alsónadrágról. Első nap a tanuszoda előtti gyülekezéskor derült ki, hogy ez hiábavaló volt. Az egyik osztálytársam, aki már régebb óta járt, jó szándékúan felvilágosított a tanuszoda higiéniás rendjéről: A medencébe lépés előtt és az onnan való távozás után is mindenkinek kötelező szappanosan lezuhanyozni. Ehhez az öltözőben kell levetkőznünk meztelenre és így felsorakoznunk. Felsorakozás után csoportosan átkísérnek minket a fiú zuhanyozóba, ami ráadásul a mi öltözőnktől nézve a fiú részleg folyosójának a túlvégén volt. A zuhanyzóban ellenőrzik a tusolást, sumákolni nem lehet. Ha mindenki végzett, megint felsorakozunk, és ugyanúgy meztelenül, ahogy jöttünk, végig a folyosón visszakísérnek az öltözőbe. Ezután veheted fel csak a fürdőnadrágot, és mehetsz a medencébe. Úszás után ugyanez még egyszer. A teljesen lebénultam a félelemtől midőn mesélte. Nem értette, miért vagyok ettől úgy kiakadva, hogy itt ez a szokás. Én meg úgy gondoltam, velem nem történhet meg, hogy meztelenül legyek mások előtt. Képtelenség. Aztán pár perc múlva persze megtörtént. Utolsóként meztelenre vetkőzve, szégyenkezve álltam be én is a sorba. Minden úgy zajlott, ahogy az osztálytársam jelezte. Legnagyobb csodálkozásomra azonban senki nem cikizett senkit a közös meztelenség okán, senki sem tett megjegyzést mások nemi szervére. Se a méretére, se a megindult szőrösödésre, vagy épp annak hiányára. Mindenkinek természetes volt így. A lopott pillantásokat leszámítva, amik persze voltak, senki se foglalkozott a másikkal. Így aztán egyáltalán nem is volt olyan kínos, mint hittem. Az úszás végére már csak kis feszélyezettséget éreztem a meztelenség miatt. A második alkalommal, már azt sem, mert tudtam mire számítsak. Inkább vagánynak hittem magam, hogy jé, le merek vetkőzni meztelenre. Örültem, hogy akkor mégse vagyok szégyellős. Pár hét után pedig fel nem foghattam, miért volt nekem ezzel egyáltalán problémám?