Miért fontos a katonaságban az a tipikus tisztelet és a másik szívtatása megalázása?
Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem vagyok rossz véleménnyel a katonaságról.
De nem értem miért fontos kiemelni a másik ragját. Közlegény, tizedes, százados ezredes stb. Nekem is van főnököm mégsem emelem ki minden mondat után, hogy ő többet elért már mint én. Ennek ellenére tisztelem.
És itt jön a folyattatás. Miért kell az igen uram, nem uram ,szalutállás és társai. Tiszteletet ,fegyelmet ,engedelmességet ezek nélkül is el lehet érni. Miért kell üvölteni a kiképzés alatt az újoncokkal és durván beszélni velük? Persze nem pátyolgatni kell őket, de szerintem itt nem ritka a túlzásba esés.
Mivel én nem voltam / vagyok ebbe benne, csak a filmekből láttam eddig ill apukám elmondásai alapján alkottam ezt a véleményt, lehetséges az, hogy ezek mind csak sztereotípia és a valóságban egy katonaság nem különbözik egy átlagos munkahelytől?
Jól gondolod, természetesen nem ez megy a seregben nap, mint nap. Szó sincs róla.
Ez mindig is csak a kiképzők módszere volt, hogy minél hamarabb szokjanak bele, azért ordítanak, hogy senkinek eszébe se jusson elengedni a füle mellett, amit mondanak, vagy ne adj Isten, ellenkezni akarjon valaki.
Ezzel jelzik, hogy komolyan gondolják, amit ordítanak, bár a kiképzők sem egyformák, nem mindegyik vaddisznó, de azok meg általában szigorúbbak, ha úgy nézzük, rosszabbak, mint aki ordibál, mert aki nem ordít, az meg büntet, úgy tanítja meg, mi a hiba, az ilyenek simán kihallgatásra rendelik az újoncot, az egységparancsnoknak meg muszáj ilyenkor suhintani, röppen a fogda, vagy elvonják egy időre a kimenőt, vagy a kimaradást, pedig mindenki szeret kiszabadulni egy kicsit a laktanyából, hazamenni a családhoz, vagy csak lazulni egy csehóban a bajtársaival.
Aki ordít, az általában annyival be is éri, lényegében tanítanak ezzel, mert olyan marhaságokra képesek az újoncok, hogy az elképesztő.
Sok évszázad gyakorlata van ebben, a sereg hihetetlenül rövid idő alatt edzett és képzett katonákat gyúr a csenevész és renitens civilekből, nagyon hatékony módszerekkel, bevált gyakorlat alapján teszik mindezt. Muszáj beléjük sulykolni a tennivalókat, hiszen gondolj bele, fegyverek lesznek, vagy már vannak is a kezükben, robbanóanyagok, csupa életveszélyes dolog ami körülöttük van, vagy lesz, nem szabad hibázni, mert akkor könnyen meghalhat valaki.
Később már a képzett katonákkal nem kell ordítani és nem is teszik, mindenki tudja mit kell tenni, megtanulta a kiképzésen. Elég ránézni az emberekre, látszik a mozgásán, a ruháján, a cselekedetein, hogy újonc e, vagy már belerázódott a sereg rendjébe.
Egy háborúba elég fura lenne azt hallani, hogy:
- Kettes osztag legyen szíves hajítsa a gránátokat az ellenségre!
Jó nyilván nem pont ezt, de sokkal egyszerűbb egy hangos parancsszó.
Senkit nem érdekel, hogy nem szépen kérik és, hogy mit ordibál mint egy idióta. A legfontosabb, hogy végrehajtsák a parancsot és élve hazamehessenek.
Jó ha ehhez vannak hozzá szokva, mert ez az ami élesben is elfog hangzani.
Tudni kell, hogy a látszat nem mindig a valóság. Hiába ordítanak, ha amúgy nem olyan emberek. Ez így teljesen jólvan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!