Bunkóság szerintetek, hogy nem köszönök a volt tanáromnak?
Idén tavasszal ballagtam el a gimiből és most szeptemberben egyetemet kezdtem.
Van egy tanár aki utolsó 2 évben elég sűrűn tanított minket.
Bár igaz, legtöbbször csak online keretek között találkoztunk a vírus miatt, viszont azért végzős évünkben bejárt az iskolába kis csoportos foglalkozást tartani csak azért, hogy nekünk jó legyen. A jó szándék az könnyen olvasható volt róla.
Na most ez a tanár akiről szó van abban a városban lakik ahová én járok egyetemre, és eddig kb 3x futottam vele össze, viszont egyszer sem köszöntem. Mindig készültem rá, hogy köszönök mikor látom, hogy közelít, keresem is a szemkontaktust de mikor közel ér mégsem tud kijönni a számon az a bizonyos "jó reggelt" vagy épp "jó napot". Olyan mintha arra várnék, hogy kezdeményezzen így aztán végül elnézek más irányba mikor mellém ér és tovább megyek szó nélkül.
Szerintetek ez bunkóság?
Nem bunkóság, hanem egyrészt lehet félénk vagy. Nem mered vállalni, hogy esetleg elmegy melletted talán amikor köszönnél, vagy fura helyzet lesz valahogy. Másrészt meg ez eleve nem annyira egyszerű helyzet. Szerintem mindenkivel előfordul. Szerintem csak a gyakorlat segít, meg a hirtelen cselekvés.
Szerintem az lehet a megoldás, hogy nem vársz a szemkontaktusra, hanem nem tudom, hogy mondjam ezt, de egy ilyen tempóval kicsit felé lépsz és ráköszönsz, ha azt mondod, hogy Jó napot tanár úr, akkor még jobb, mert egyből tudni fogja ki miért köszön akkor is ha még nem vett észre.
Van minimális szociális fóbiám, de azért a köszönéssel nincs gondom, meg már a kommunikációval sem annyira mint régen.
Inkább csak nem szeretek sok ember közt lenni.
Valami teljesen más történik ilyenkor. Én általában akkor szoktam ismerősöknek is köszönni, ha megvan a szemkontaktus. Én valamiért ezt igénylem.
Pl volt már olyan is, hogy egyetemen mentem be az előadóba, ki is szúrtam azt az emberkét akivel előző nap jól elcseverésztem aztán mégsem köszöntem neki csak azért, mert nem volt meg a szemkontaktus. Én kerestem, ő viszont mással volt elfoglalva így elfordultam és el mentem mellette. Természetesen a szünetben már köszöntem neki amikor ő is jobban észrevett.
#4 Nem gondolnám, hogy ez a szociális fóbia része.
Ha nem néz valaki rám akkor amikor szembe megyek vele, nekem az jön le, hogy nem is akar észrevenni így inkább nem köszönök.
Más ex-tanáraidnak sem köszönsz? Ha már felmerült benned a kérdés, bizonyára te magad is kellemetlennek érzed, hogy nem köszönsz.
Minél tovább húzod, annál rosszabb lesz a helyzet. Végy egy nagy levegőt, és legközelebb köszönj rá jól hallhatóan, akár van szemkontaktus, akár nincs.
#7 Dehogynem!
Van akinek gond nélkül.
Sőt, olyan is van akit tegezek azóta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!