Miért gúny tárgya az, ha valaki tőmondatokban beszél?

Ha valaki tőmondatokban beszél, akkor a másik fél okkal feltételezi, hogy unja a beszélgetést, szabadulna már.

Pl. Ha én azt mondom neked, hogy hallom tegnap voltál a Katinál, akkor elég valószínű, hogy beszélgetni szeretnék veled róla. Ha erre te azt feleled, hogy Ja. Akkor én ebből mit vonok le? Hogy nem szeretnél velem beszélgetni, legalábbis ezt a témát valamiért rövidre zárnád. Már érted? Ekkor én kereshetek új témát, amivel ha újra ezt csinálod, akkor

1. Egy idő után meg unom, hogy témákat keresgéljek,

2. Azt a következtetést vonom le, hogy igazából te nem is akarsz velem beszélgetni,

3. Rém unalmas, ha mégis erőltetek egy témát mert mondjuk érdekel és mindenre külön rá kell kérdezni,

Pl, (visszatérve az előző példához)

És említette hogy van a fia?

Igen.

És hogy van?

Nem olyan jól.

Miért?

Mert történt egy apró baleset.

Milyen baleset?

Csak egy kicsi.

Miért mi csinált? Elesett motorral megint?

Nem.

Akkor?

Meghúzta a bokáját edzésen.

Olvasni is unalmas nem?

Akkor nézzük nem tőmondatokkal:

-Hallom tegnap voltál a Katinál.

-Igen, de nem volt valami jó kedve, mert a fiának kiment a bokája a múltkori edzésen és most eléggé fáj neki. Annyira aggódik, hogy o is nehezen alszik, ezért levertebb.

Ugye, hogy jobb a beszélgetés sebessége, több téma érinthető egységidő alatt és több információ is cserélődik témánként.

Azért a 'tőmondatokban beszél' és a 'keveset beszél' az nem ugyanaz. :)

De szerencsére közben tisztázódott, hogy mire gondol a kérdező. Ilyenkor általában nem a tőmondatos válaszokat furcsállja a társaság, hanem a zárkózottságot. Sokan szeretnek beszélgetni, és ha valaki ilyenkor nem veszi fel a fonalat, azt sértésnek, elutasításnak veszik. Innen már egyenes az út a társaságból való kirekesztődés felé, és innen már egy másik kérdésnél járunk, hogy milyen módokon tud kirekeszteni valakit egy közösség.

Annyit tennék hozzá, hogy a zárkózott, tőmondatokban beszélő személy általában nem szól hozzád, amíg te nem szólsz hozzá, és viszonozza a kérdéseket, nem mutat érdeklődést a másik fél iránt. Ez kellemetlen érzés, úgyhogy az ember inkább hanyagolja az illető társaságát, viszont ez a reakció a beszédesebb fél részéről nem gúny.

Az is lehetséges, hogy ha az illető nem szelektíven, hanem mindenki felé ilyen stílust mutat, hogy félénk, és nem tudja, hogyan nyithatna. Ha erről van szó, azt javaslom, tanuljon meg érdeklődni a másik hogyléte felől, rákérdezni a hobbijára, akármi apróságra. Ez sokat tudja oldani a hangulatot a tőmondatos ember felé.

Van egy ismerősöm, kerek perec megmondta, hogy nem akar velem beszélni, mert fárasztom. Ez becsületes megoldás volt, és azóta is tiszteletben tartom a kérését, semmi baj nincsen ebből. Egy másik ismerősöm ilyen tőmondatos viselkedést tanúsított, hát feléje már nem tudok ilyen tiszta érzéseket táplálni, egyébiránt ugyanúgy nem keresem a társaságát, mint az őszinte ismerősömét.