Magyarországon van még valaminek kultúrája?

Az én környezetemben nem tapasztalok ilyet. Mindenkinek lehetősége van megválogatni a környezetét.

21/L

Ilyen kétbites gondolkodáson alapuló kijelentésekkel egy valamirevaló szakirodalmi munkában nem fogsz találkozni. Természetesen vannak általánosan körvonalazható problémák a fejlett modern társadalmakban, amiket leírnak a magyar szociológusok, szociálpszichológusok de ugyanúgy más országok szakemberei is le fognak írni mert ott is jelen vannak. Az egyedi fejlődésből adódóan vannak a régióra jellemző problémák. Senki nem mondja hogy a magyar társadalomban nincsenek diszfunkcionális jelenségek, vagy hogy nem beszélhetünk egyfajta válságról ha már értékítéletet akarunk mondani a jelenség felett, csak ez nem azt jelenti amit egyesek gondolnak. Nem arról van szó, hogy mindenki ilyen vagy olyan, hanem hogy kialakultak és nagyon erősen jelen vannak különböző önsorsrontó minták az adott társadalomban, kultúrában amiktől nehéz megszabadulni mert nem önmagukban léteznek, hanem egy tágabb kontextusban működnek amelyek ráerősítenek, és éltetik. Amiket említesz már nem egészen ehhez kapcsolódó klisés ökörségek, hogy "nézd meg az embereket reggel az utcán, mit látsz?" Egy halom ember megy a dolgára, és reggel van és fáradtak még, és fapofával ülnek/állnak. Miért mit kéne csinálniuk? Nem a hülye valóságtól elrugaszkodott filmekből kell kiindulni. Felülsz a stockholmi, londoni, new yorki vagy tokiói metróra reggel és ugyanezt látod. Mert ezekben társadalmakban esetenként még annyira sem elfogadott mint itthon, hogy feltűnően hangot adjunk érzelmeinknek, másik oldalról természetes jelenség az is hogy a legtöbb ember egy ilyen hétköznapi helyzetben, idegenek között szándékoltan leleplezi is ezeket. Szóval felejtsük már el ezeket a kliséket. Az Egyesült Államokban végzett kísérletek során is, ugyanúgy elment az emberek többsége a járdán fekvő ember mellett, Kitty Genovese meggyilkolását fél órán át több tucat ember nézte végig a lakása ablakából és egyik sem még csak rendőrt sem. De ennek meg van a magyarázata, ezzel foglalkozik a szociálpszichológia. Ez itt is, ott is megtörténhet, mert mindenki szereti egyedinek érezni magát de az igazság az hogy nagyon hasonló sémák szerint működünk. Ez az oka annak is hogy ha reggel munkába menet van egy negatív tapasztalatunk akkor úgy fogjuk érezni mindenki milyen hülye reggel (bezzeg én), attól függetlenül hogy a másik száz ember a környezetünkben éppenséggel semmi rosszat nem csinált, csak ugyanúgy ment a dolgára mint mi. Tehát ebből a szempontból semmitmondó, irreleváns dolgokkal dobálózol és még általánosítasz is. A fej homokba dugása pont az amit csinálsz, szóval ne csodálkozz ha meghúznak ahogy írtad. Nem homogén társadalomban élünk, de te jelentős részüket kizárod, figyelmen kívül hagyod, azért hogy utána károghass. Hiányolod a jót, a pozitív értékeket de te magad dobod ki őket a kukába. A mém jut erről eszembe amikor a srác biciklizik, berak egy faágat a kerék küllői közé, utána ócsárol érte valakit hogy pofára esett.

Nem mondtam hogy a rossz dolgokról nem kell tudomást venni, de a teljes képet kell látni, és tudatosítani hogy igenis rajtad is múlik milyen környezet vesz körül, elsősorban te tartozol felelősséggel magadért, nem mindenki más érted.

13,15,18 az én kommentem és amúgy csak saját tapasztalatból írom, meg szeretem alapjáraton az embereket. Szeretek segíteni, de csak annak lehet, aki akar is magán. :D Fejleszteni kell az értelmi intelligencia mellett az érzelmit is, különben gáz van. Harmónikus élethez kell mind a kettő. Mind a kettőt lehet fejleszteni bármilyen korban, csak sajnos ma még az oktatás csak az értelmi intelligenciát fejleszti. Ami sajnos azzal jár, hogy csökken az érzelmi intelligencia egyes embereknél. Mind a kettőt ugyanúgy kell fejleszteni. Ahhoz pedig nyitottnak kell lenni, tapasztalni és szembe menni a félelmekkel. Oktatás is nagyon szar. Egyébként ez meg pszichológia is.

Ha azt mondod egy halnak, hogy másszon fel egy fára, de nem tud és ezért lehülyézik, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy hülye. Párhuzamot lehet vonni az emberrel. És ez tényleg így van. Ha azt sulykolják belénk már gyerekkorban, hogy hülyék vagyunk, az beépül a tudatalattiba és egy idő után elfogjuk hinni. Ezért kell kizárni a környezetet az életből. Nem létezik hülye ember, csak valakinek több idő eljutni egy útra. Viszont teljesen mindegy, hogy mennyi idő, csak a végeredmény számít. Minden útnak egy a vége. Az pedig a halál. Ezért kéne azt a bizonyos utat olyan dolgokkal kitölteni, amit szeretünk. Nem pedig azzal, amit ránk akarnak erőszakolni. Időskorban mindenki megszokta bánni, hogy mit művelt fiatal korában. Én pl nem így akarok élni. Nem akarok megbánni dolgokat, hanem, ha hibázom, akkor felelősséget akarok vállalni érte. Nyilván ehhez kell egy őszinteség is.