A gyászt miért egyértelműen negatívan fogják fel az emberek?

Mert ők legalább szerették, és hiányzik nekik, fáj, hogy nem lehet már velük.

Nem tudom, van-e az életben a gyásznál rosszabb érzés. Ha nem érted, az már a te leelki szegénységed.

Mert a gyász az élők "szórakozása", az életben maradtak szemszögéből nézi a halált. A halottnak teljesen mindegy, mert halott, akár 10 évesen halt meg, akár 100 évesen. De az élők elveszítettek valakit, akit szerettek. Innentől összement az érzelmi hátterük, kevesebb ember van, akit szerethetnek, aki őket szereti, sok esetben az életük is megváltozik, ha fizikai közelségben éltek az elhunyttal. Tehát a gyászban az emberek gyakorlatilag magukat sajnálják. Az elhunytat felesleges, mert neki már az égvilágon semmi hátránya vagy kellemetlensége nincs abból, hogy halott.

Plusz az egy társadalmi szokás és elvárás, hogy az ember gyászoljon, ez kicsi gyerekkortól beépül az ab ovo gondolkodásba, és úgy tűnik természetesnek a többségnek, hogy ha mindenki gyászolja a hozzátartozóját, hát akkor nekem is szomorkodni kell az én rokonom halála miatt. Ez ugyanúgy működik, mint ha egy embert pici korától állandóan templomba hurcolnak, vallási dolgokkal traktálnak, akkor felnőtt korában is úgy fogja érezni, hogy ha nem is veszi szó szerint az adott vallást, de valami módon kell lenni egy felsőbb hatalomnak. Míg ha valaki gyerekkorában nem találkozik a vallással, akkor nagy eséllyel soha nem fog hinni semmilyen misztériumban.