Mi ez a hülye szokás, hogy tegezésre nevelik sokan a kisgyerekeiket?

Nekem mér csak 8 hónapom van hátra a 30-as éveimből, de én igénylem, hogy a nálam fiatalabbak tegezzenek. A magázás öregít. És én is tegezem őket, így az az igazságos, ha ők is tegeznek engem.

Látszólag jó dolog úgy megtanítani a magázást, hogy bizonyos felnőtteket (óvónőt, tanítónőt, tanárokat, szomszédokat, szülők barátait, stb.) nem tegezhet a gyerek, de valójában ebből felnőttként lesznek problémái a gyereknek, hogy ezekkel az emberekkel, akiket gyerekkorában nem tegezhetett vissza, hogyan lehetne felnőttként kölcsönössé tenni a kapcsolatot, akár tegezés, akár magázás irányában. Erre van valakinek valami jó ötlete? Mert nekem még most sincs, ezért 18 éves koromtól nem állok szóba ezekkel az emberekkel, akiket gyerekkoromban nem tegezhettem vissza. Kb. 14-15 évesen kezdtem érezni, hogy baj van, nem éreztem jól magam velük, 18 éves koromtól kezdtem kerülni őket és nem szóba állni velük, de csak nagyjából a húszas éveim közepén, már diplomás, felnőtt emberként tudtam megfogalmazni szavakban is, hogy ez a baj: a kölcsönösség hiánya, és még most sem tudok erre igazi megoldást. Ezt okozza, ha valaki gyermekként nem tegezhet vissza bizonyos felnőtteket.

Amúgy még ha így meg is tanul magázódni a gyerek, akkor is nehéz lesz később eldönteni, hogy kivel hogyan... Örök dilemma még a felnőttek nagy többségének is, hogy bizonyos helyzetekben tegeződjenek vagy magázódjanak. Sok egyéni különbség is van ebben az emberek között, mindenkinek más a természetes. Emberről emberre, közösségről közösségre változik, és nehéz eligazodni, könnyű tévedni. Persze vannak szabályok, amik segítenek néha, de ezek sem adnak megoldást minden helyzetre.

Ezért aki csak tegezni tanítja a gyerekét, a lehető legegyszerűbb a problémát, és megkíméli a gyereket a későbbi bonyodalmaktól, nehezebben eldönthető helyzetektől, tévedésektől, dilemmáktól. Ez persze ahhoz vezet, hogy előbb-utóbb mindenki tegeződik, de talán ennek a közvetlen megszólításnak a terjedése közelebb hozza majd egymáshoz az embereket, ezért én is ezt látom az egyetlen helyes útnak, akkor is, ha ma még szokatlan. 50 év múlva már nem lesz magázás.

Én egyébként tudok tegeződni is, magázódni is, bár szívesebben tegeződöm, de elfogadom a magázódást is, viszont nem várom el senkitől, hogy magázzon és nem is értem, hogy milyen ember várja el ezt másoktól. (Aki szívesebben magázódik, mint tegeződik, az egyértelműen sznob.) Csak azt nem tudom még mindig eldönteni, hogy ha nálam idősebb ember tegez, akkor visszategezhetem-e. Az utóbbi néhány évben, a 30-as éveim második felében a 40-es korosztályt már egyre bátrabban tegezem vissza, de 50-től felfelé még mindig kicsit zavarban vagyok. Kivéve, ha egyértelmű, hogy szabad, mert pl. mondta az illető, hogy tegezzem, vagy ha a társaságban mindenki tegeződik, vagy nálam fiatalabbak is tegezik az illetőt, mert ilyenkor akár még a 100 évest is szívesen tegezem, de ha nem teljesen egyértelmű, akkor már 10-15 év korkülönbség is zavarba hoz, hogy visszategezhetem-e. És ezt egyértelműen az okozta, hogy gyerekkoromban nem volt szabad az idősebbeket visszategezni, és most, felnőttként sem mindig tudom, hogy szabad-e. És szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel küzd. Ezért lenne könnyebb, ha csak tegezés lenne, és ennek az a módja, hogy csak tegezni tanítják a szülők a gyerekeket.

És nagyon szívesen venném, ha valaki válaszolna erre a 2 kérdésemre:

1. Hogyan (és milyen irányban: tegezés vagy magázás irányában) tehetném kölcsönössé a viszonyt olyan emberekkel, akiket gyerekkoromban nem tegezhettem vissza, és ezért kb. 18 éves koromtól nem állok velük szóba?

2. Ha egy nálam 10-15 évvel idősebb (vagy még ennél is idősebb) személy spontán tegez, és nem mondja, hogy visszategezhetem-e, akkor hogyan lehet egyértelműen eldönteni, hogy szabad-e visszategezni?

24 éves leszek, tehát még pont a "magázódni kell" korszakban nőttem fel, aztán jött a "mindenkit tegezzünk" korszak. Nyelvész és fordító is vagyok egyben, és úgy látom, hogy egy társadalom teljesen jól tud működni tegezve is. Ahogy egy 71 éves ismerősöm mondta: "Tegezve is meg lehet adni a tiszteletet a másiknak ugyanúgy, ahogy magázva is lehetsz bunkó."

Én a kommunikáció egyszerűségében hiszek, és bár magázok minden idős embert természetesen és orvost/mérnököt/nálam idősebb idegent, szilárdan hiszek abban, hogy ez egy társadalmi hülyeség. Más nyelvek mellett sévdül is C1 szinten beszélek, náluk például a '80-as éveben eltörölték a magázódást, mindenki mindenkit tegez, és láss csodát: a társadalmuk tökéletesen működik.

Tegezve mindent könnyebb; megszűnik a feszült légkör, lazább, barátibb lesz (FONTOS: a légkör, nem a viszony!), így könnyebben, oldottabban beszél az ember, nem érzi az (amúgy egyébként teljesen felesleges, mesterségesen ránk erőltetett) szociális nyomást. Sokkal inkább a testtartásban, hangsúlyban és szóhasználatban (szleng vs. rendes beszéd;esetleges káromkodás vagy annak nemléte) mutatkozik meg a tisztelet igazán, mint egy erőltetett, már ódivatú megszólítási módban. Természetesen újra mondom, mindenkit magázok, akiket kell, de én nem szeretném, hogy ha 50-60+ leszek, magázzanak.Felesleges feszültséget gerjeszt. Vesd össze: "Elnézését kérem, lenne szíves megmondani, hogy jutok el..." vs. "Szia, ne haragudj, hogyan jutok el...". Ugyanaz ki van fejezve (köszönés/figyelemfelhívás/megszólítás; bocsánatkérés; majd szándékunk bemutatása), és mégis mennyivel egyszerűbb, sokkal kevésbé stresszes.

Miért érzed rettenetesnek? Miért gondolod hogy a tosztelet az ha magaznak? Miért várod el egy idegen gyerektől, aki nem ismer, akár még fél is tőled, hogy tiszteljen téged? Rendgeteg kérdés...

A tegezés oldja a távolságot, segít a szorongás oldásában. Másrészt magázva is el tud küldeni a gyerek a pitsába... :)