Létezik olyan magyar szó, amit nem idegen nyelvből vettünk át és két mássalhangzóval kezdődik?

[link]

szláv eredetű a Krabocsa

ˇkr szógyök szanszkrit, a teremtés, alkotás, csinálás szógyöke - Kronosz, Krisna, sőt Krisztus

Nem fogsz ilyet találni (a hangutánzókon kívül persze) – ennek fonotaktikai okai vannak. Vannak viszont affrikátával (cs-vel) kezdődő szavaink az archisztrátumban; ezek ugyan nem kezdődnek két mássalhangzóval, de a szókezdő mássalhangzójuk rendelkezik egyfajta kételemű belső szerkezettel. Ennél jobbat azonban én sem tudok mondani.

(Ami a Krabocsát illeti, nekem is vannak kételyeim azt illetően, hogy ez mennyire ősmagyar (illetve ha az és hiteles történelmi dokumentumból származik, mennyire volt pontos a lejegyzés és a kibetűzés). Hogy a `teremtés` jelentésű szanszkrit „szógyökből” származna, erősen kétségesnek tartom: valóban van az archaikus indo-iráni nyelvekben egy kar-szótő, amelynek lehet hasonló jelentése, és az archaikusabb indoeurópai nyelveknek vannak flektáló jellegzetességei, tehát előfordulhatna zéró-mássalhangzós tőalak is. Annak ugyanakkor nincs jele, hogy ezt a tövet a szláv nyelvek megörökölték volna ebben vagy ehhez hasonló formában. Ami a felsorolt három nevet illeti, a Krisna egy `sötétkék, fekete` jelentésű jelzőszerű név, a Krisztus pedig egy a teremtéssel szintén semmiféle összefüggésben nem lévő rituális gyakorlatra utaló melléknév (`felkent`), melynek első mássalhangzója eredetileg nem k, hanem kh (az aspiráció pedig nemcsak a görögben, hanem a szanszkrit és egyéb óind nyelvekben is fonémikus).)

13 pedig, de. ( a szanszkrit egyébkén már teljesen elfogadott az indoeurópai nyelvek ősének a ˇkr gyök pedig a teremtés gyöke - mai nyelvekben is kreatív, kreáció,

az 'r' szonáns, mint a csehek zmrzlinája -egy fagylaltért nem töri ki senki sem a nyelvtét.)

1. A szanszkrit nem az indoeurópai nyelvek őse, hanem az indoeurópai nyelvek egyike, konkrétan az óind ág egyik fejleménye. Az európai nyelvek nem a szanszkritból származnak, hanem csupán a szanszkrittal közös, ha úgy tetszik, ősökkel rendelkeznek. Bármilyen tényleges, komoly nyelvészeti szakmunkában ugyanezt fogod találni, és nem az „elfogadott” álláspontod.

2. A szanszkritban valóban van egy hasonló tő, ezt az imént is leírtam. Az indoeurópai töveknek a jelek szerint három alakjuk volt, egy e-hangzós, egy o-hangzós és egy teljességgel mássalhangzós tő (esetünkben ez ker/kor/kr volna) – ez különben az ógörögben jobban látszik, mint a szanszkrit esetében (ahol az e nyíltabbá válása a-s töveket eredményez; különben ebből is látszik, hogy a szanszkrit származéknyelv, mint a többi), így plauzibilis, hogy bizonyos nyelvekben előfordulhatott ez a változat. De ez nem azt jelenti, hogy a krókusznak, a krokodilnak, a krétának az akrobatikának és a kurdoknak köze van a teremtés absztrakt ideájához. A nyelv nem így működik.

3. Tetszőleges számú teológiai érvvel tudnék válaszolni a teológiai érveidre, de ez irreleváns. Ez egy nyelvészeti és részben filológiai kérdés. A Krisztus konkrétan a görög khrisztosz szóból jön, amelynek a kezdőhangja nem k, hanem kh (zöngétlen veláris aspirációval), így a töve nem vezethető vissza egy kr-formára. Maga a terminus ráadásul egy fordítás, egy közel-keleti sémi nyelv egy egészen más hangszerkezetű szavának görög megfelelője. Jelentését pontosan ismerjük és semmi köze a teremtéshez.

A trágya latin eredetű szó, legalábbis eszerint:

[link]