Hogy szokták becézni egymást Japánban a szerelmesek?

Neko-chan (Cicám)

Koneko-chan (Kiscicám)

De pl szimplán az "anata" is inkább kedveskedő második személy, a nyelvkönyvek csak azért erőltetik az "anata" használatát második személyre, mert eltérő a japán gondolkodás a legtöbb európaiétól, és amerikaiétól. Szóval az "anata" nem igazán azt jelenti, hogy "te", bér részben igen. Ez egy kedves megszólítás, és mint sok minden, nagyon helyzetfüggő, kontextusfüggő, hogy a japánok mikor használják. Hosszú volna elmagyarázni, rengeteg szituációs gyakorlat kell hozzá, és még én is bizonytalan vagyok olykor, hogy adott esetben megfelelő-e az "anata" használata. Bár legtipikusabban szerelmesek és házasok gyakran szólítják így egymást.

Még én vagyok, írok néhány továbbit. Szóval kicsit bonyolult elmagyarázni a legtöbb becézést, mivel ismerni kell a japán kultúrát egy szintig a kellően autentikus alkalmazáshoz (mondom, én is tanulom még, folyamatában).

A nevek becézésére vannak jellemzők, de az se teljesen egzakt. Pl ugyebár Japánban elvárás a tiszteleti utótag, leggyakrabban "-san" ("szán", rövid Á-val), és ezek általában uniszexek, a "san" a nevek után általában uram/hölgyem jelentésű, és kötelezően kell vagy ez, vagy más.

Na most, csak akkor hagyják el ezen utótagokat, ha nagyon közeli a barátság. Még családtagok se nagyon szokták elhagyni.

Általános barátság esetén, és szerelmespárok között általában "chan", vagy (többnyire hím nemű fiatalra) "kun" az utótag, ami egyfajta kedves megszólítás a barátra illetve adott esetben szeretőre. A "kun"-t inkább fiúkra mondják, mégpedig a nálánál idősebbek. De ilyen fiút lehet "chan"-ként is szólítani (ritkán "chin"-t is hallani). Máskülönben általánosan "chan".

Továbbá a nevek becézéséről: ez is jellemző lehet mind barátságban, mind szerelem esetén: sokféle becézési forma van, ahogy a magyarban is (-ka, -ke, -i, -csi, pl Lajcsi, Katika stb). A japánoknál az egyik ilyen tipikus forma -de nincs rá egzakt szabály , mikor fals és mikor megengedett, inkább hallgatni kell sok japán szöveget, hogy mely neveknél melyeket alkalmazzák-, hogy ha magánhangzóra végződik egy név, akkor főleg női név esetén az "-n" szótag végére illesztése becéző, pl

Inaba->InabaN,

Hinata->HinataN.

De itt jegyzek meg egy gyakori jellemzőt, mielőtt folytatom a képzőket: amikor csak lehet, a japánok a "chan", "kun" megszólítást, valamint a többi bece formát 4 szótagosra alakítják! Na most, ehhez tökéletesen kell ismerni a japán mora ABC-t. (Mora = egy rövid szótag.)

Az iménti példák is 4 szótagosak:

I-na-ba-n,

Hi-na-ta-n.

Azonban ügyelni kell, mert léteznek "N" végű nevek is, azon nem becenevek, pl Marin. Ez tehát ilyen módon nem becézhető. De úgy igen, hogy Mari chan. (Ma-ri-cha-n, 4 mora.) Tehát levágják ez esetben az utolsó morát a "N" morát.

(De a "Marin" születési név is lehet pl Marimari is becézve, ld lentebb a Marina esetén.)

További megoldások, szintén, ha lehet, 4 morásra:

Ha 2 morás a név, akkor bece jellegű a duplázás, de azt is alkalmazzák, hogy levágják a többlet morákat! Pl nyugatról van sok név átvételük pl Marina. Ez 3 mora: Ma-ri-na. A duplázós becézési megoldás: Marimari. (Ma-ri-ma-ri.)

Értelemszerűen egy morás neveknél azonban nem alkalmazzák. Az egymorásakat CHAN/KUN megoldással viszont lehet becézni,

pl Fu-> Fuu chan, mert ez már 4 mora. (Fu-u-cha-n.)

Az utóbbit ráadásul sok morás neveknél is alkalmazni szokták, ha ahhoz támad kedvük, pl a fentebbi Hinata névre, ami lehet bár Hinatan is becézve, de lehet ez is:

Hii chan (Hi-i-cha-n). E megoldáskor ugyanis az első szótagból indulnak ki mindössze, azt megnyújtják, majd jön egy 2 morás bece tiszteleti utótag, pl chan.

Vagy pl néha talán (az olaszból?) "-ippe"-szerű beceképzés:

Marina->Marippe (Ma-ri-p-pe, itt az első P valójában gégezárhang, az is egy mora).

Persze nem mindig cél a japánoknak a 4 mora, amikor megszólítják egymást, sőt, néha 5+ morás nevek is léteznek, azokat csak becézve lehet 4 morássá alakítani, bár a CHAN/KUN megszólítás kevésbé közvetlen, nem annyira számít becézésnek, ez attól függ; hozzárakhatod pl a Sasakibara névhez, hiába 5 morás név. De ha becézed, akkor lehet pl Saa-chan, Sasa-chan, Sasakin, így 4 mora.

Nem mindegy az se, hogy családi névről van-e szó, vagy utónévről. Ha nem becéznek, hanem formálisak, hivatalosak, akkor csak vezetéknévhez lehet és kell tiszteleti utótagot tenni, pl -san, -sama (attól függ).

A kedves, de picit távolságtartó CHAN/KUN verziók családi, ill utónévhez is biggyeszthető, függően mennyire akarunk közvetlenek lenni, de ez csak akkor bece, ha egyfelől utónévhez teszik, másfelől a fentebb sorolt bece "eljárásnak van kitéve", pl első szótag megnyújt, vagy pl az első két szótag ismétel stb, és úgy utána pl a "-chan".

Tanárok inkább csak vezetéknévhez teszik a KUN-t, a chan-t meg nem szokták, a kissé bizalmas volna. Úgyhogy lány diákjaikat ritkán KUN-ozzák, többnyire SAN-ozzák, persze csak családi nevet mondva, vagy családi + utónév együtt és utána CHAN (esetleg kun). Fiúkat inkább kun-ozzák ilyen módon.

Azért tértem ki többféle szitura, nem csak szerelmesekre, mert a másféle helyzetekhez VISZONYÍTOTT, hogy mikor mit használnak és mikor mit nem. Ha a formálist nem értenéd, akkor becézést téveszthetnél.

Biztos van még pár verzió, nekem most ezek jutottak eszembe.

Bocsi, elírtam két mondatomat

az előbb! Ezeket javítom:

...vagy pl az első két szótag meghagy, és úgy utána pl a "-chan".

Javítom ezt is:

Úgyhogy lány diákjaikat ritkán KUN-ozzák, többnyire SAN-ozzák, persze csak családi nevet mondva, vagy családi + utónév együtt és utána SAN (esetleg kun).

K i e g :

adott esetben formális, bár kicsit közvetlen megoldás a születési név, tiszteleti utótag nélkül, de mivel ez kissé közvetlen, ezért pl tanár megengedheti magának, hogy diákját akár ily módon is hívhatja, pl a karmestert egykor a tanárja hívhatta ilyen módokon:

Ken'ichiro Kobayashi

Ken'ichiro Kobayashi-kun

Ken'ichiro Kobayashi-san

Ken'ichiro

Ken'ichiro-san

Ezek tehát NEM becézések, hanem formális megszólítások, de a san-osak kivételével a többi 3 kissé közvetlen, és csak azért mondhatja, mert a tanárja.

Az elottem szolo szepen osszefoglalta, bar vannak benne tevedesek, valamint megprobalt szabalyokat hozni arra amire nincsenek szabalyok. :)

Japanban olyan jellegu becezgetes mint nalunk vagy az USAban stb. nem nagyon van. Regebben szinte nem is volt hazasparok kozott becezgetes. A felesegek szolitottak eseteleg anata-nak a ferjuket. Ami ebben az esetben valoban egy kedveskedo megszolitas es nem "te" a jelentese ilyenkor. Jelenleg sem nagyon hasznalnak olyan jellegu becezgeteseket mint mi, pl. "kedvesem", "dragam", "eletem", stb.

Max. a vegyes hazassagoknal fordul elo, hogy szeretik hasznalni (foleg a japan nok vagynak ra) az angol "darling", "honey" stb kifejezeseket.

Ami manapsag jellemzo ha becezgetni akarjak egymast, az a nevekkel valo jatek, akar csak egy chan hozza tuzese a nevhez, de vannak olyanok is akik a sant hasznaljak jatekbol, pedig az alapbol ahogy elottem leirtak egy tiszteleti utotag a nevekhez.

Peldakent egy lany nev, legyen Runa, lehet,

Runa-chan, Run-chan, Runchi, Run, Runrun stb.

Kinek mi tetszik, mivel akar kedveskedni. Igazabol nincsenek ra szabalyok.

6os vagyok.

Kedves 7es, ha meg olvasod, kerlek ird le, hogy a valaszomban melyik reszek mondanak ellent a Japanban elok beszamoloinak.

Koszi!

Kedves Dorn, kérdésedre annyit, h kissé blöff gyanús a hozzászólásos, nem értesz a jelen témához. Nem azt mondom, hogy kell tudni japánul a kérdés megválaszolásához, de a konkrét kérdés vonatkozásában nem vagy tájékozott, és féligazságot mondtál, azt is csak oly módon, hogy blöffből rámondtad a hozzászólásaimra, hogy "jó a nagy része, csak pontatlan".

A kifejtésedből pont az jön át, mint amikor kamaszok szólnak hozzá itt, gyereknevelési kérdésekhez... Kissé fellengzős a reagálásod.

De a nagy baj, hogy félrevezeted a kérdezőt a blöffjeiddel.

Amely tényezőket megismételtél a hozzászólásaimból, nyilván azon nem vitázunk, bár tök felesleges volt megismételned. De amit hozzátettél, hogy mivel nem értesz egyet, továbbá a hozzáköltésed, egyáltalán nem tipikusak Japánban! Kivétel erősíti a szabályt pl a külföldiek kedvéért olykor, azonban nem tipikus, amit erőltettél a válaszodban mint eltérő "ismereted".

Nekem mindegy, hogy azt fogod-e reagálni (akár igaz, akár nem), hogy te évek óta Japánban élsz, és/vagy perfekt japán vagy, mert nem ez a mérvadó a jelen kérdés tekintetében!

Sokan kiugranak turistaként Japánba, vagy éppen cserediákként, de főleg a fiatalabbak azt hiszik, hogy fél év Japán élet után szinte mindent tudnak az országról.

Elmondom: én aránylag keveset tudok Japánról.

Épp ezért csak azon vonatkozáshoz szólok hozzá, amiben elég biztos vagyok. Rendszeresen nézek japán tv műsorokat, egyéb beszédeket, az angol felirat is segít számomra, valamint a hallásom. A japán bece formákhoz egy idő után hozzászoktam, tehát van mire alapoznom válaszom.

A japánok bizonyos vonatkozásokban lazábbak, mint több más kontinensen élők, míg más életterületeken merevebbek. Van, amikor játékosságból merevebbek, vagy szabályozottabbak, szeretik pl százával kategorizálni az animéket - ez merevnek hathat, viszont alapvetően játékosság részükről. Persze részben manageri húzás is, mint -valamelyest- más kontinensen is.

A jelen kérdés konkrétumai:

Maradjunk Tokiónál, bár különféle prefekturabeliek beszédét is figyelem neten. (Továbbá különféle, ott élő, más nemzetiségűek (pl magyarok) beszámolóit is is figyelem rendszeresen.) Szóval akad némi eltérés a többi japán, valamint a tokiói agglomeráció lakói között nyelvtan és szóhasználat tekintetében, de a bece formákban nem igazán találkoztam jelentős eltérésekkel eddig.

Ami biztos, hogy a tokióiak többsége (de sok más japánnál is észrevehető) nagyon szereti a 4 morás becézést. Nem ismételném el a részleteket, felesleges. Ld: korábbi hozzászólásaimat. Ellenben te odavetetted, h nincs szabály a becézésben. Nos, ehhez képest, miközben több, mint ezer alkalommal ezt is megfigyeltem a Japán különféle részein élők beszédében, szinte mindig ragaszkodnak ehhez. Természetes kivétel, amikor csak az utónevet mondják, ha az nem 4 morás, de ezt is megírtam korábban.

Továbbá: ellentmondtál önmagadnak, mutatom:

"Japanban olyan jellegu becezgetes mint nalunk vagy az USAban stb. nem nagyon van."

Amit most idéztem soraidból, avval ugyan egyet értek, de ugyanazon hozzászólásodban ütötted is eme sorodat:

"Runchi"

Runcsi?? Nos, erről annyit, még egyszer: lehet, h van valami japán haverod ott kint, aki kivételt tett veled és magyarosan becézheted őt, mert megengedte neked, azonban egyáltalán nem tipikus ez, Japánban! (És amint látod, ellentmondtál önmagadnak, mivel először azt írtad: nem magyarosan becéz a japán,. itt viszont nem japános, hanem tipikus magyar bece formát írtál a Runa névre.)

"sant hasznaljak jatekbol" - na erre érdekelne konkrét példa, japán megosztott videórol, mert ez is gyanúsan blöff, részedről...

Ezen felül: egyáltalán nem tipikus a japánok részéről, hogy egy két morás nevet, mint amit írtál (a külföldi Luna japánosításaként: Runa), úgy alakítanák át, hogy ne 4 morás legyen ("Run" - ez nem tipikus).

Runrun, Run-chan: ezek bár 4 morásak, de a "na nin nu ne no" mora sort, valamint a speciális "N" morát a japánok NEM egymással behelyettesíthetőként alkalmazzák! Bece alkotásnál se jellemző.

Ez további gyanút jelent arra nézve, hogy esélyesen blöff a hozzászólásod (holott a kérdező a Japán valóságra kérdezett rá, nem arra, h egy magyar állampolgárnak milyen a fantáziája...)

Tisztában vagy egyáltalán a japán mora "ABC"-vel...??

Mert az is elég szabályos ám... Akár az alkalmazásuk. Eltérések inkább akcentusban vannak a régiók között (meg némi nyelvtani). De a mora-használat írásban eléggé kötött.

A mellégépelésemért viszont elnézést, javítom:

"na ni nu ne no".