Van aki nem szereti a saját anyanyelvét? Ha igen, akkor miért és milyen nyelven szeret jobban beszélni?

Elég természetellenes dolog nem szeretni az anyanyelvünket, mivel az strukturálja alapjaiban az intellektusunkat és a pszichénket, az egész gondolkodásmódunkat. Nekem két anyanyelvem van, mindkettőt szeretem.

Ha valaki nem szereti az anyanyelvét, akkor az vagy valami nagyon erőltetett ideológia miatt nem, vagy pedig mentálisan beteg. (Mint akik önmagukat idegennek érzik)

Találkoztam ilyen emberrel a Gutefragen, ott arról érdeklődött a kérdező, hogy a magyar nyelvet nem szereti, és sajnálja, hogy ez az anyanyelve, el akarja felejteni. Angol-német az ő választása.

Nem szereti Magyarországot, habár elismeri, hogy vannak benne szép helyek. Nem szereti a magyar kultúrát, de leginkább az emberek viselkedését. Ne ítélkezzünk, nem tudjuk, milyen traumákat hordoz.

Első buta, elvakult nacionalista. Mentálisan betegnek nyilvánítani valakit mert jobban tetszik neki egy nyelv a másiknál - na én EZT a hozzáállást neveznem idegbetegnek.

Nehogy már gondolatbűnt kövessen el, aki nem megerőszakolja meg a saját objektivitását, hogy olyan részrehajló legyen, mint ő...

Egyben igaza van, hogy a nyelv kihat a gondolkodásra. Aki idegen nyelvet tanul, ami jobban passzol a mentalitásához (vagy csak általában több nyelvi kifejezést, belső logikát ismer, szellemileg jobban ki tud bontakozni.

A magyar sok szempontból kényelmetlen. Hosszúak a szavak. Nem termel elegendő új szót, ami egy nyelvnek képessége kellene hogy legyen, így nagyon sok benne az átvett idegen kifejezés vagy hiányzó modern fogalom. Túl sok benne az E, amitől enyhén mekegő jellege lesz. (Viszont ez adta nekünk a remek eszperente játékot is...) De ilyesmivel nincs egyedül!

A németnek szörnyű a hangzása, rengeteg szó inkább hivatalos terminusnak hat, nem köznyelvnek/szlengnek alkalmas (hosszó szóösstételmániás nyelv is) és nem jól hangutánzó, hangulatkeltő, vagy itt van a nemek átláthatatlan rendszertelensége; a némethez bürokratikus gondolkodás kell. Az angol kiejtésben 3 külön eredetnyelvet kombinál, súlyosbítja a fonetikus írás egyébként is meglévő hiányát. És így tovább...rengeteg ok van, amiért egyik vagy másik nyelvet tökéletesebbnek lehet tartani.

Én angolul sokat gondolkodom azon egyszerű okból, hogy rövidebb - magyarul megszerkeszteni és végiggondolni egy mondatot tovább tart, nem elég hatékony. De rögtön mondanám, hogy minden nyelvből felszív az ember olyan szavakat,kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat, amiket csak azon a nyelven lehet teljes szépségében kifejezni, és ami más nyelvben egész egyszerűen nincs. Tehát valójában az ember egyfajta hibrid nyelven gondolkodik, betoldva,ami a legjobb mindből.

Vree:

Nem vagyok sem buta, sem nacionalista. Legyél szíves, ne személyeskedj, én sem teszem.

A hozzászólásomban leírt két "ok" egyáltalán nem önkényes jellegű. Gondolj bele: az ember az anyanyelvét kiskorától hallja és tanulja. Tudat alatt is abban öltenek formát a világban észlelt dolgok, tehát az agy annak a nyelvnek a rendszere által "dekódolja" az észleléseit. Az anyanyelvek éppen ezért teljesen más jellegűek az egyének számára, mint a tanult nyelvek. Senki nem képes a saját anyanyelvére kívülről tekinteni. Hogy miért? - Nem képes az ember az anyanyelvének a dallamosságát hallgatni csupán, mert önkéntelenül is értelmezi a hallottakat, és asszociációkat indít meg, míg pl. egy idegen nyelvnél, amennyiben egy szó jelentését nem értjük, ez lehetővé válik számunkra. (De még az értett szavaknál sem mindig indul be az önkéntelen értelmezés.)

Igen, a nyelv struktúráját lehet vizsgálni. És való igaz, egyik nyelv sem tökéletes. Sőt, a magyar pl. kifejezetten nem precíz, nagyon sok múlik a pszicholingvisztikai asszociációkon, ami pl. fordítások esetében igen nehézkes. (Tudom, mert évek óta fordítok.) A német pl. ilyen szempontból igen precíz. Pontos matematikai logikát követ. (A hangutánzó szavaival nem tudom, mi a bajod, Vree, a saját hangtanán és temperamentumán belül kifejezetten helytálló.)

Természetesen, ha az ember beszél idegen nyelveket, találhatja úgy, hogy egyes dolgokat egy adott nyelven számára megfelelőbben tud megfogalmazni, mint a saját anyanyelvén/nyelvein, de ez nem feltétlenül ekvivalens azzal, hogy az anyanyelvét nem szereti. Hiszen az anyanyelvünk a mi saját részünk, és nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet más anyanyelvűnek lenni. Nem tudunk tőle elvonatkoztatni. Ahogy azt sem tudjuk elképzelni, milyen lehet egy másik embernek, vagy állatfajnak lenni... mert sosem voltunk azok, és a saját öntudatunkon belül létezünk. Az öntudatunk egyik alkotója pedig az anyanyelv.

Ezért mondtam, hogy nagyon erőltetett ideológia kell hozzá, hogy valaki tényleg utálja az anyanyelvét. (Főleg, mivel általában nem is tekintünk rá ilyesképp, mivel önkéntelenül működik bennünk.) Illetve néhány tudathasadásos, nyelvet is érintő mentális kórképnél előfordulhat, akárcsak az anyanyelv váltás is. (Mikor két nyelv is úgy raktározódik el, mint anyanyelv az agyban, ámbár az egyik nem valós.) Ilyen esetekben elképzelhető, más esetben nem nagyon.

De persze valós, őszinte "nem-szeretésről" beszélek.