Mik azok a dolgok/elemek, ami miatt hagyományosan a németet jóval nehezebbnek tartják pl. az angolnál?

Főnevek neme (der, die, das), ige- és melléknév-ragozás, többes szám változatos képzése, szórend, kötőmód.

Nehezebben lehet vele haladni az elején, mint az angolnál. Míg angolnál pár alkalom után már komplett mondatokkal tudsz alap dolgokat kifejezni, addig ugyanennyi időnél németnél még csak a ragozást tanulod, hogy egy épkézláb mondatot össze tudj végre rakni.

(Az angolban is van kötőmód, csak nevetségesen egyszerű, ránézésre nehéz megkülönböztetni az infinitivustól, inkább arról van szó, hogy) az angol nyelv grammatikailag (majd' azt mondtam kezdetlegesebb) lényegesen kevésbé komplex, pontosabban nagyon, ha úgy tetszik, implicit: a német sokkal több grammatikai kategóriát jelöl több-kevesebb következetességgel (minden esetben jelöli a nemet, az esetet, a személyt, alaktani-szintaktikai szinten világosabban megkülönbözteti a módokat és igeidőket; jelöl mindent amit az angol is (szám, idő, aspektus), és nemcsak (az angol ugye a személyt csak egy alakon jelöli, a nemet csak egy névmási formán, az angol esetek meg.... na, hagyjuk), és gyakoribb, hogy ezt szintetikusan teszi). A szórend is sajátosabb, változatosabban kötött (l. a mellékmondatokat), ráadásul szeretik a hosszú, irgalmatlanul komplikált szóösszetételeket. Trükkös nyelv.