A szláv nyelveken kívül van még olyan nyelv Európában ahol nincsenek névelők?

Attól függ, mit értesz névelő alatt. Névelő az, ha a szó végére járul? Mert a skandináv és balkáni nyelvekben pl. a szó végén van a "névelő" (végartikulus).

De nézd csak, mit találtam neked:

[link]

Egyébként megjegyzem, hogy a névelő, mint olyan eredetileg nem volt az indoeurópai nyelvekben (tehát pl. a latinban sem). A mutató névmásokból meg az "egy" számnévből fejlődtek ki a mai névelők.

Állítólag újabb szlovák nyelvtanokban már van névelő.

A latint már említették, magyar jelnyelvben sincs.

Névelő, pontosabban az adott főnév határozottságának / határozatlanságának kötelező megkülönböztetése. Ami működhet szóvégi ragozással is, mint pl. a románban. Egyébként a nyelvek nagy többségében nem foglalkoznak ezen dolog megkülönböztetésével. Gondolom, a magyarba is német mintára került be, a magyarrá lett sváboknak hiányérzete volt, azt befogták az 1-et és a mutató névmást használatra, ahogy addig is tették. Keleti indoeurópai nyelvek, uráli és altáji nyelvek nem (vagy nem igazán) névelőznek. Ha csak Európára vagy kíváncsi, akkor csapjál fel egy "Szovjetunió népei" etnikai térképet, és százával listázhatod ki a különféle finnugor, török-tatár, kaukázusi nyelveket.

Azért valamilyen szinten ők is megkülönböztetik a dolgokat, határozatlan esetben pl. a szlávok is gyakran mondják, hogy "ádná gyévocská", törökök, hogy "bir qız", ha meg nem mondják, akkor vélhetően konkrétra gondolnak. Héberben, arabban pont fordítva van, ott meg a határozott esetet jelöli névelő pl.: "ha kelev" "Al-Kaida".

"Gondolom"

Most akkor döntsük már el, hogy a tényeket írod, vagy csak meséket találsz ki bármiféle nyelvtörténeti alap nélkül.