Miért szenved a szenvedő szerkezet?

A netes fórumok népszerűsödése óta (mondjuk 2000-től) sok olyant láttam amikor egy elnevezésből megpróbálták visszaelemezni a tartalmat, de nem ez az ajánlott eljárás, hanem a definíció értelmezése.

Még sok bajod lesz a világ megértésével és az embertársaiddal folytatott kommunikációban, mivel az értelmező szótár tele van azon útmutatóval, hogy: átvitt értelemben...

Nyilván nem a nyelvtan tudományából ered a kifejezés, hanem az emberiség életéből. Ahol évezredeken keresztül kétféle ember volt: az úr, aki a hatalmat gyakorolta, meg akin azt végrehajtották. Valószínűleg nem volt egy leányálom az utóbbi életforma, szó szerint kínokkal, szenvedésekkel járt. Rabszolgaság, jobbágyság, hadkötelesség, nehézipari munka éhbérért... Ahhoz, hogy valaki ne szenvedjen, önálló cselekvési joga kell legyen. Eldönthesse, mi történik vele, mikor hova lép, nem pedig ostor csattog a háta mögött az urak kénye-kedve szerint.

Cselekvő szerkezetben az asszony főz. Szenvedő szerkezetben a csirke fől. Gondolom, jobban örülne ha nem főlne, esze ágában nem volt. Persze történhet valakivel olyan is, ami kellemes számára, de én azt mondom, nem sok jó szokott kisülni abból, ha mások rendelkeznek veled.

A latinból: patior, pati, passus sum: elvisel, eltűr

Innen a latin grammatikai fogalom: passivus=szenvedő szerkezet.

Nincs köze a valódi szenvedéshez. Közelebb állsz az eredeti értelméhez a kifejezésnek, ha a magyarba is átjött "passzív" szóra gondolsz.