Hogy van japánul az a mondat hogy: Cuki vagyok?

Arab betűkkel japán szöveget? Az azért kicsit túlzott bonyolítás lenne!

A rōmaji neve azért rōmaji, mert azt jelenti, hogy római (vagyis latin) betűk.

Egyébként igen, ahogy az 1. hozzászóló írta, latin betűkkel "Watashi wa kawaii desu.". Fiú esetében a Watashi lehet Boku, illedelmes lány esetében pedig Atashi.

Viszont ha már illedelmességről van szó, ilyet japánul nem illik mondani, sem kérdezni.

A "Kawaii desu." az rendben van, de nem kell elé a "Watashi wa" vagy "Boku wa" vagy akármi... -_-

A japán nyelv pontosan úgy működik, mint a magyar: a személyes névmásokat el lehet, sőt el KELL hagyni, hogyha egyértelmű, kiről beszélsz, különben egyszerűen csak hülyén hangzik. Magyarul is csak annyit mondasz, hogy "Cuki vagyok", nem pedig azt, hogy "Én cuki vagyok." Japánul sem kell oda az "én"! Teljesen felesleges, sőt a kezdő nyelvtanulók legnagyobb hibája, hogy minden egyes mondatba belerakják, azt, hogy "én", "én", "én"! Nem kell! Felejtsétek már el!

4-esnek részben igaza van, feltéve, hogy olyan kontextusban mondod ezt, amelyben a téma te vagy, tehát már eleve rólad van szó.

A magyar nyelvben az igei személyragból egyértelmű, hogy kiről/miről van szó, ezért a személyes névmás elhagyható. A japánban ilyen nincs.

A "Kawaii desu." önmagában csak annyit jelent, hogy "(vki/vmi) Aranyos.", és kész. Ha addig amúgy nem rólad volt szó, esetleg nem mutatsz az orrodra (Japánban így szokás), akkor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy magadra érted. Sokkal valószínűbb, hogy arra vonatkozik, ami az aktuális téma, vagyis amiről egészen addig szó volt.

A japán nyelvbe a témát először be kell vezetni; erre való a は partikula. Ha egy téma már be van vezetve, és arról van szó, akkor témaváltásig valóban mellőzhető annak folyamatos megjelölése - esetünkben az E/1 személyes névmás.

Na még egyszer, pardon. :) Az kowai, amit akartam volna írni. :)

Az "aranyos vagyok" mondattal viszont van egy sajátos helyzet: szükséges ügyelni a japánban a melléknév ragozásra. És az függ attól, hogy szabályos melléknévről van-e szó (a kawaii szabályos), vagy álmelléknévről.

Ennél fogva bár a "kawaii desu" is rendben van, de inkább

Kawaii 'n desu.

....sőt, el lehet hagyni a kopulát:

Kawaii.

(És arra vonatkozik, akiről épp szó van, vagy beszélgetés elején automatikusan egyes szám első személy.)

(Vagy pl az idősek kimondják, hogy "kawaii no desu".)

hogy tovább cifrázzuk , a "desu" udvarias ragozásban van, így a "Kawaii." mondat is rendben való tehát, ha köznapi ragozást alkalmazunk, tehát ha egyszerű ragozással élünk.

(Álmelléknév esetén viszont, ha jól tudom, akkor "na da" kerül hozzá, pl "Kirei da na.", mert a "kirei" (szép, tiszta) egy álmelléknév, tehát főnévből képzett melléknév.)

(De az is igaz, hogy a japán sose fényezi magát, csak esetleg ha kérik pl egy állásinterjún, de ott is szerénykedve szabad érdemeket említeni.

Nem mondanak olyat, hogy "Cuki vagyok, szép vagyok" stb)

Bocsánat, megint elírtam. :D Szóval, ha álmelléknévről van szó, pl kirei, akkor:

Udvarias ragozás:

Kirei desu. / Kirei na no desu.

Egyszerű ragozásban:

Kirei na da.

És még az sem mindegy, hogy az adott melléknév jelző, avagy állítmány-e. Itt állítmány, ezért kell úgy ragozni.

(Melléknévként viszont szabályosak esetén marad az "i" végződés, álmelléknév esetén hozzájön egy "na" partikula. Tehát ha azt mondanád, hogy "Cuki ember vagyok", máris melléknévi mondatrész,

és nem állítmány.)

Majdnem. Nem "kirei da na" és nem is "kirei na da" (ilyenek is vannak, csak kicsit mást jelentenek), hanem "kirei da".

A NA-melléknevek esetében csak akkor van szükség a NA tagra, ha után főnév áll, pl. kirei-na keshiki, kirei-na oheya, kirei-na jidousha, stb. Ha viszont önmagában áll, akkor csak "kirei da/desu", esetleg kirei de gozaimasu".

Ami a "no da/desu" szerkezetet illeti, az magyarázó, indokló, vagy megerősítő szereppel bír, éppen ezért nem gyakran áll csak úgy magában. Bővebb kontextusban valóban nem ritka.

A "n da/desu" ennek beszélt nyelvi alakja.

Micsoda nyelvtan téma lett ebből az egyszerű kérdésből!