A japán óvodákban milyen a kommunikáció a gyerekek között? És a pedagógus felé?

"Ugyanis Japánban élő magyaroktól, és Japánban rendszeresen megfordult japanológus magyar professzorasszonytól IS idéztem"

Én meg igazi japánoktól idéztem. Csak többet ér az ő szavuk, mint a Japában élő idegeneké és női bölcsész professzoré. A fél rokonságom japán. Egyik szülőm is az. Baromira nem volt egyikre sem minden ráhagyva már kicsinek sem, hanem szigorú nevelésben volt részük.

A japán óvodákban/bölcsödékben (sok intézmény van ahol a kettő egyben van), a gyerekeket keresztnéven szólítják "chan" megszólítással, ahogy otthon a családban is. Bár van olyan család, ahol a szülők csak keresztnéven vagy becenéven szólítják a gyereket, de a többi rokon, szomszédnéni úgyis "chan"-ozni fog.

A gyerekek egymás felé is a keresztnév + chan megszólítást használják, hiszen az óvónő így mutatja be és szólítja az új gyereket, és a gyerekek azt veszik át.

Japánban a bölcsödei és óvodai gondozók megszólítása is "sensei", a szülők is így hivatkoznak rájuk, a gondozók egymást is így szólítják. A gyerekek is ezt veszik át, a megszólítás az óvónő felé pl. "Tanaka sensei".

A fiúkat általában 3 éves kor felett kezdik el "kun" megszólítással illetni otthon és az óvodában is. Egy ideig keverve megy a "chan" és "kun", de az óvodás gyerekek már ráeszmélnek a nemi különbségekre, és a kisfiú aki halja, hogy az oviban a többi fiú "kun", egy idő után "kikéri magának", hogy ő nem kislány!! És megköveteli otthon is a "kun" megszólítást.

Amúgy a japán óvodákban gyakran van összevont foglalkozás a csoportok között, illetve a korán érkező és későn hazamenő gyerekek együtt játszanak, jgy a kicsiknek van alkalma tanulni az idősebbektől, és utánozni kezdik őket.

A "san" megszólítást pedig nyilván hallják a szüleik és más felnőttek beszélgetéseiből, a mesekönyvekből, stb. Sok kisgyerekeknek szóló mesekönyvben az állatoknak is "san" megszólítás jár, pl osaru-san (majom), zou-san (elefánt), sőt: "ohi-sama", "otsuki-sama (nap, hold). A mesekönyvben is, ha a szituáció úgy kívánja, a szereplők udvarias formában beszélnek egymással, nyilván nem tegezi le a mesebeli szolga a mesebeli nagyurat. Az orvosra, rendőrre a gyerek is úgy hivatkozik, ahogy a szülő (oisha-san, omawari-san). Szóval a gyerekek értik, ismerik az udvarias megszólítási formát.

Az általános iskoláról sajnos nem tudok nyilatkozni, mert azzal nem kerültem kapcsolatba, de a "sensei" ugyanaz marad, utána meg valószinűleg ismét a tanárt követik a gyerekek. Ha a tanár vezetéknév+"san" megszólítással mutatja de és szólítja meg a gyerekeket, akkor valószinűleg ők is így fognak először egymáshoz szólni (aztán a másik megkéri, hogy szólíts "...-chan"-nak).

---------------

Azt nem tudom mit értesz az alatt, hogy "nem fegyelmezik" a gyereket. Nyilván rájuk szólnak, ha egymás haját húzzák, és nem engedik nekik, hogy lerámolják a polcot a boltban. Rászólnak, ha mégis csinálja, akkor elviszik onnan, amihez nem szabad nyúlni azt elveszik tőle. Persze a boltban a többi vásárló nem szól rá az árut dobáló gyerekre csak kikerüli. Ez a szülők dolga. Idegen gyereket senki sem korlátoz hacsak nem veszélyes amit csinál. De én még sosem láttam ilyen randalírozó gyereket. A szülők nagyon is odafigyelnek.

De a fentieken kívül nem tudom, milyen fegyelmezésre lehetne szükség. Hogy kifejezett "büntetés" van-e azt nem tudom.