A Brit vagy az Amerikai angolt tanuljátok?

Brit, azon belül is inkább a dél-angliai RP.

Nekem valahogy sosem tetszett az amerikai angol, úgy is szoktam mondani igazából, hogy „ez nem angolul van, hanem »amerikul«”, persze csak úgy heccből :D

Sem a kiejtés, sem a szókészlete, sem a helyesírása.

A legtöbb szónak ismerem az amerikai megfelelőjét, meg ha kell, ki tudom ejteni őket úgy is, de voltak már vicces helyzetek, pl. mikor amerikai nem értette, mégis mi a fene az az aubergine, amiről beszélek (padlizsán). Majd mire elmagyaráztam, rájött, hogy mégis tudja, mi az, csak náluk az eggplant :D

Egyébként több szempontból is előnyösebb brit angolt beszélni szerintem:

1. Nagyobb valószínűséggel fogod megérteni az amúgy az amerikainál nehezebben érthető UK dialektusokat

2. A csapból is az AmE folyik, úgyhogy azt is kifogástalanul érteni fogod

3. Általában az amerikaiak szerint British English-t beszélni posh, elit, illetve szexi, cuki, stb.; ez viszont fordított helyzetben nem igaz.

Tudtommal Magyarországon brit angolt tanítanak minden iskolában, vagy legalábbis amikor én még iskolás voltam, ez volt a helyzet. Tehát alapból azt tanultam meg. De utána egy évtizedig angolt csak kizárólag amerikai hírekből, tévésorozatokból, filmekből hallottam, tehát természetes módon rám ragadtak az amerikai kifejezések. Most már nagyobb valószínűséggel mondok trash cant rubbish bin helyett meg elevatort lift helyett és hasonlók. Viszont mivel a brit angol helyesírást tanultam meg, ezért colourt írok color helyett meg greyt gray helyett, és így tovább. A brit és amerikai nyelvtant meg abszolút keverem, már nem is emlékszem, melyik melyik. Szóval a mostani angolom az a kettő keveréke. :)

30/N