Miért nem beszélem a nyelvet, pedig külföldön élek?

Nézd, a közhiedelemmel ellentétben - nem feltétlenül könnyebb anyanyelvi környezetben elsajátítani az angolt.

Aki már felsőfokon beszéli a nyelvet és már csak az akcentus korrigálása, a bevett köznyelvi szokások elsajátítása áll előtte (vagy akinek bajos lenne amúgy motivációt/kitettséget találni - bár ezeket meg kellene tudja oldani jobban is), annak persze remek.

De:

nem tanulod meg a magyar-angol fordítást, nem ennek a viszonylatában látod az egész témát;

és ami számodra még fontosabb: ha az ember Mo.-n angolul szólal meg, megdícsérik. Ha közel anyanyelvi szinten, akkor egyenesen kuriózum. Mindenképpen dícséret jár érte. Anyanyelvi közegben persze mindez megfordul, hiszen ott mondhatni kilógsz, ha nem perfektül beszélsz, még a kiváló beszélő minimális akcentusa is. Ha pedig tanuló vagy - ami másodnyelvesként teljesen normális - akkor akár eshetsz abba a hibába is, hogy "szégyellsz" megszólalni, mintha bizony valami rosszat tennél azzal, hpogy egy második nyelven is tanulsz.

Szerintem azt kéne belátnod, hogy ugyanúgy tanuló vagy, ugyanúgy végig kell járnod X év tanulást. Vegyél elő egy ANGOL TANKÖNYVET (felsőfokúból is vannak nagyon jók), hanganyagot, beszédgyakorlatot, és gyakorolj. Ezt nem fogod tudni megúszni, ezt minden nyelvtanuló végigcsinálja. Miért "menne a fejedbe" a nyelv csak attól, hogy ott laksz? Megjegyzem, a magyar diákok is nyelvtanórára járnak általánosban évekig a SAJÁT nyelvükből.

Esetleg megpróbálhatsz magyarokkal (nyelvtanulókkal) gyakorolni, oda-vissza oktatni interneten, ha ez több sikerélménnyel kecsegtet és ha az hiányozna igazán. Hiszen nekik ate első kézből szerzett tapasztalatod nagy dolog. És esetleg segíthetnek ők a te nyelvtanulásodban. (Ez most így lehet hogy hülyeségnek hangzik - magyar oktatna engem angolra? - de egy anyanyelvi beszélőt abszolút nem biztos, hogy foglalkoztat különösebben a saját nyelvének a szabályzata. Egy nyelvtanuló legalább "hivatalból" biztosan megtanulta már és amit megtanult azt rögtön abban a hivatalos formában át tudja esetleg adni.)

Mo.-n élő tanulónak is az szokott lenni a tanács, hogy találja meg a módját, hogy élvezetes legyen számára a nyelvtanulás, hogy különlegesnek érezze tőle magát. Nekem személy szerint csak a munkámban használni bőven elég motiváció, hiszen kapom a pozitív visszajelzést és látom is magam körül, hogy a kollégákhoz képest mennyire jól, már-már anyanyelvi szinten bírom a nyelvet; de ahogy mondtam, ez a saját földrajzi helyemből/szerepemből adódik. (Neked sem szégyen "nagydobra verni", hogy nem vagy született brit, de persze te más helyzetben vagy.)

De szeretek például könyvekből, ritkán tévés személyiségektől ellesni beszédstílust, szófordulatokat. Kicsit olyan, mint amikor az ember gyerekként/kamaszként építgeti a saját stylusát, próbálgatja, hogy milyen szóhasználat, modor milyen reakciót vált ki, hogy megtalálja a magához valót, kicsit ez is olyan.

Esetleg arra nem lenne mód, hogy beszélgetőtársat szerezz? :D Rengetegen csinálnak ilyet interneten keresztül, szerintem nem lehetetlen, hogy találj valakit, és még tetsszen is neki, hogy a partner "helyben van", és akár meg is lehet látogatni.

Beszélgetőtárs alatt azt értem, hogy az illető nem jön zavarba, ha szavakra, szabályokra rákérdezel. Ismerőssel is el lehet jétszani ezt, de nyilván nem mindenki alkalmas arra, hogy mindennap megtehesd.

Én tényleg csak azt tudom elismételni, hogy a rendes nyelvtanulás folyamatát, azt a pár évet, nem fogod elkerülni. Inkább visszanézve tűnik majd gyorsabbnak, hogy né, csak pl. 5 év folyamatos tanulással már jobban beszélek, mint az Mo.-n él 20 éve beszélő, mert ő nem ismeri az élő köznyelv aktuális állapotát, nekem meg itt volt, de jó.

Mindenképpen dícséretes, hogy tanulod és birkózol vele. :) Csak így tovább.