A magyar nyelv milyennek hangzik a külföldieknek?

Attól függ, milyen anyanyelvűről van szó, meg kicsit egyénfüggő is.

Pl a magyar nyelv elég változatos, rengetegféle nyelv utánozható vele: kínai ("kend csöcse kint csüng, csak oda tekintsünk"), francia ("zsong busong a tájon"), olasz ("lángoló ugrató"), japán ("pici hacuka Katikán"), arab ("izmai arra hatna"), török ("köszörülő üstöke"), még olykor a germán nyelvek is.

Már bajor, olasz, stb kutatók között is akadnak, akik alátámasztották, hogy a magyar ősnyelv, számos szempont mutat erre, pl az egységessége, a sokszínűsége, most nem sorolnám.

Csak néhány, ma élő nyelv tekinthető még ősnyelvnek a magyaron kívül, pl kelta.

A legtöbb más nyelv tehát torzulás, így a magyar nyelv hangrendszerének töredéke é annak "eltúlzása", pl a német, holland stb a kemény, agresszív hangzásokat részesíti előnyben, a francia (biz. értelemben) affektál elsősorban, a japán "ratatatázik" nagyrészt, az olasz elegáns és szenvedéses elsősorban, és így tovább.

De pl mivel a szlovák nyelv -ami egyébként mesterséges nyelv a cseh és a magyar nyelv keveréke, mesterséges szabályrendszereket hozzáadva- használ magyar beceképzőket (cska, cske, ka , ke), és inkább puhít egy kicsit, ezért hallottam már szlovákoktól, hogy a japánhoz hasonlítják, hogy a magyar "ratatazázik", de többnyire "e"-vel.

Vannak, akik furcsálják a magyar hangzást, de legalább annyi idegen ajkútól hallottam, hogy különlegesnek érzik a magyart, meg kihallják annak változatos, összetett hangzását. akik tanulnak magyarul, elcsodálkoznak a magyar nyelv következetességén, összetartozó, egymásból következő nyelvtani rendszerén, de persze neheztelnek a nyelvtan összetettségére is ugyanakkor.

De pusztán a hangzás, dallam csak egy nyelvi tényező. A finn nyelv kapcsán ez remek ürügy volt a habsburgoknak, akik sokáig nem bírtak a magyarokkal, hogy lejárassanak minket, az ősi szkíta-sumer-szaka-székely magyarságunk reális tudatától megfosszanak minket, amiről évezredekig mindenki tudott, de még mi magunk is, és koholtak egy finn-magyar nyelvi rokonságot, puszta pár száz szavacska hasonlósága okán, meg a két nyelv hanghordozásának hasonlósága okán (hatottunk az ő kultúrájukra is).

A magyar ősnyelv, mi tanítottunk kultúrát, mezőgazdaságot, nyelvet, írást, stb más népeknek, és nem fordítva, ahogy súlykolják belénk legalább 150 év óta. Nincsenek török eredetű szavaink, se német, se finn stb, hanem a finnek, germánok, szlávok, törökök stb vettek át szavakat tőlünk, eleve a nyelvet, sok ezer évvel ezelőtt.

Más kérdés, hogy a mások nyelve által eltorzított szavak egy részét torz formában visszavettük, pl a németektől a spájzot, a törököktől a lándzsát, stb.

A boszniai piramisban székely rovásírást találtak, és izotópos vizsgálat kimutatta, hogy minimum 40ezer éves, kőkemény, szilárd ,kézzel fogható leletről van szó.

Hét darab MAGYAR piramis található a boszniai Visoko-ban.

Egyike nagyobb, mint a gizai piramisok legnagyobbika.

Ha találsz a neten valódi sumer-magyar szótárat, több ezer azonos jelentésű, hasonló hangzású szóra fogsz bukkanni. aki járatos a nyelvészetben, az tudja, hogy

nem a magánhangzók számítanak a nyelvekben a nyelvrokonság megállapításakor, és a zöngésség se igazán. És ez logikus is, azonos időben is elsősorban épp ezek szerint oszlanak meg a tájnyelvi , akcentusbeli nyelvváltozatok adott nyelv esetén.

Nekem mar lerajzoltak mint eleg durva nyelvnek. Olyan odadobottat. Majdnem az oroszhoz hasonlitottak. Dallamosnak egyaltalan nem.

Viszont, minden nyelv egy zagyva, ha nem beszeljuk/ertjuk.

Tartalmas? Én hosszúnak mondanám. És főleg hamisnak. Nincs szebb, mint mikor féligazságokat adunk el teljesnek, mikor mesteri stiláris tökéletességgel hozunk létre hamis következtetéseket.

Amúgy a legtöbb külföldi szépnek, nehéznek, kiejthetetlennek, dallamosnak tartja. Kétségtelen a nyelvtani következetesség összefogottsága, ugyanakkor a nyelvtan bonyolultsága. És persze a megítélés csak kissé függ attól, az illetőnek mi az anyanyelve. Sokkal erősebben függ attól, mekkora az intelligenciája, műveltsége és milyen a beállítottsága.

Gratulálok a hamis, rosszindulatú válaszodhoz, kedves előző mta-bérkommentelő. Magadról beszéltél a féligazságokkal is. Írtál egy pár reális megjegyzést IS azért, hogy leplezd az alaptalan lenézésed az első hozzászólás kapcsán. Utalva a kérdező dicséretére.

Várok érveket tőled, kedves bérenc.

vagy csak úgy odavetni lenézést, kéynelmes, nemde?

Az első hozzászólásban azonban részletek hangoztak el. És léteznek további érvek is. Bajor kutatótól, olasz kutatótól. Se a germán, se az olasznak nem fűződik érdeke a magyarság kutatáshoz. De mégis akad köztük, akit az igazság érdekli - az érdekek helyett. Veled ellentétben.

"Viszont, minden nyelv egy zagyva, ha nem beszeljuk/ertjuk."

Ellenben attól még egy adott idegen nyelv lehet tetszetős az emberek egy része számára.

Nekem mindegyik külföldi barátom (a világ minden tájáról) nagyon szerette, ha magyarul beszéltem, még meg is próbálkoztak néhány szóval, vagy felolvastak pár sort. Tehát, abszolút tetszett nekik, szépnek és érdekesnek tartották.

Konkrét véleményt egy német barátom formált, aki azt mondta, hogy neki a magyar nyelv úgy cseng, mint az orosz.

#5, számodra nincs érem, minden perc kidobott idő lenne.

Kérdező! Te a magyaroktól kérdezed azt, amit - elvileg - ugyanannyira tudnak megítélni, mint te. Egyfelől ez a vélemény attól függ, ki hány és milyen ismeretekkel rendelkező külföldivel beszél erről. Ritkán fordul elő, hogy ez téma legyen. Másfelől a nyelv szépsége, érdekessége meglehetősen szubjektív, és erősen függ a hallgató kultúrájától. Nyelvészek véleménye szerint a magyar nyelv nyelvtanilag nehéz (a többié más szerkezetű). A német például sokaknak precíz, Mark Twainnak - hát hadd nem mondjam, ő megtette. A magyart dallamosnak tartják, nem hiszem, hogy ebben volna rangsor, de ha mondjuk 50 nyelvet két csoportra kéne választani ezen 50 nyelv beszélőinek, akkor mi a dallamos csoportba kerülnénk. Mégpedig a dallamvilágunk sokszínűsége miatt.