Nagy-Britanniában ma miért nem újlatin nyelvet beszélnek, hanem germán és kelta nyelveket?

Egyszerűen nem volt olyan erős a római uralom,hogy romanizálja a helyi tömegeket.

A germán angolszászok és vikingek viszont sikeresen átszoktatták a lakosságot a saját nyelvükre(Anglia területén egyelőre,a többi részen jóval később csak). Különben nagy mértékű népességcsere nem történt akkor sem,az angol genetikában ma is a kelták dominálnak leginkább és vérileg sokkal közelebb állnak a skótokhoz,írekhez,walesiekhez mint mondjuk a németekhez. Hogy milyen nyelven beszélnek az már más tészta.

Félretéve azokat a történelmi mozzanatokat, amelyek Anglia nyelvtörténetére hatást gyakoroltak, csupán a végeredmény oldaláról szemlélve a kimenetet, az angol nyelvcsaládi besorolása nem kevés aggályt vethet fel.

Ha gépiesen, a jelenlegi nyelv szókincsének eredetét vizsgáljuk, akkor szinte ugyanakkora joggal tekinthetnénk neolatin nyelvnek is, mint germánnak.

Az a nyelvtanuló, aki az angol tanulásával legalább egy, tisztán germán (pl. német) és legalább egy, tisztán neolatin (pl. olasz) nyelv ismerete után kezd foglalkozni, azzal szembesülhet, hogy a szókincs több mint 90 százalékát már tulajdonképpen ismeri, csupán a szavak valamilyen "dialektális" változatához kell hozzászoktatnia magát. Csupán a segédigék,a prepozíciók és a kötőszavak árulják el, hogy egy "germán alapú" nyelvvel állunk szemben. Akinek van tapasztalata kisebbségi, nemzetiségi területek keveréknyelveivel, az az angol nyelvvel való találkozás élményét könnyen rokoníthatja azokkal. Jellemzően hiányos szóbokrok vannak jelen a nyelvben. Úgy tűnik, mintha ez a lexikai inkoherencia hatna ki aztán a nyelvtanra is, grammatikai következetlenségeket okozva: (ld. pl. a Present Perfect képzésében kizárólagossá vált 'have' segédige használata, ami megfosztja az anyanyelvi beszélőt a szerkezet érdemi értelmezésétől, a helyesírási és szemantikai következetlenségekről nem is szólva: a for- előtagú igéknek kellene megfelelniük a német vor- ('elé-', 'elő-' jelentésű) előtagú igéknek, következetes helyesírás szerint, valamint a fore- előtagúak a német ver- előtagúaknak kellene, hogy megfeleljenek(el- v. "fordított értelem" jelentéssel.) Ezzel szemben viszont teljes káosszal találkozunk ebben a vonatkozásban is, vö. 'forget' kontra 'vergessen'. Nyilvánvaló, hogy a korrekt helyesírást egy "foreget" testesítené meg. Jelen helyesírás szerint viszont a 'forget'-nek nem valamilyen birtokba vett dolog /emlék, élmény/ elvesztését kellene jelentenie, hanem valamely dolog előzetes megszerzését, birtokbavételét. (Érdemes végignézni a szótárban az összes for- ill. fore- előtaggal ellátott angol szót, a jelentésük tükrében vizsgálva.)

A nyelvi következetlenség példáit az angolban a végtelenségig folytathatnám, a fentieket csupán az érzékeltetés kedvéért ragadtam ki, tetszőlegesen.

Az angol nyelv eme apró példákkal érzékeltetni kívánt "amorf" jellege az egyik fő oka annak, hogy számtalan "kreolizált" változata tudott kialakulni a világban, miután nem képes igazi rendszerként megjelenni a nyelvi tudatban.

Ezek után mondja meg valaki, milyen nyelvcsaládba soroljuk!