Japan vagy Kina?

Ugyan nem ismerem úgy túlságosan egyiket sem, na meg hogy 10 év múlva melyik lesz fejlettebb!

De ha mindenképpen választanom kellene akkor talán japán, ott jobb jelenleg a helyzet mint pl kínában, és ugyan kínai is rohamosan fejlődik!

De most pl egy sima átlagember pl kínában is még ma is annak ellenére, hogy olyan fejlett,egy munkásember sokkal több időt dolgozik még tőlünk is és még talán azt a pénzt sem kapják meg mint pl itthon

A japán sokkal könnyebb, hamarabb megtanulható, könnyű a kiejtése is.

Japánba megéri kiköltözni, Kína meg rosszabb mint Magyarország. Ennek ellenére én is szeretem Kínát, meg a nyelvet is, de a japán jobb, könnyebb, az ország is fejlettebb, az emberek is normálisabbak ott. Ezért tanulok én japánt... (a párom meg kínait.)

Mindenki azt mondja, hogy a japán könnyebb. Szerintem ez egyénfüggő. Kínaiul sikerült társalgási szinten megtanulnom egy év alatt, a japánnal meg csak szenvedek.

Egyébként mindkettőt érdemes megtanulni, veszíteni valód nincs. :)

Szempontfüggő,

hogy kinek melyik lehet könnyebben elsajátítható.

Nyelvtan:

A kínai nyelv izoláló, és ezért tudtommal alig van nyelvtana.

A japán nyelvtan állítólag a magyahoz hasonló sok szempontból konkrétan is, és nehézségi fokban is. Japán és magyar: ragozó nyelvek (agglutináló).

Írás:

A japán kicsivel összetettebb, a ragozás miatt (kombináltan írnak, kínai eredetű jelek, plusz a kanák, tehát szótagjelek: hiragana és katakana).

A többiek által írtakhoz hozzáteszem, amit olvastam e népek kapcsán, szóval sajnos nem tapasztalattal szolgálhatok, de hátha számítanak olvasmányaim a kedves kérdező számára:

nem csak a kínaiaknál gyakori a másokat elnyomó, agresszív hajlam, hanem sajnos a japánokra is jellemző, talán a fegyelem, az érzelmi elfojtások is belejátszanak. (Korea máig haragszik Japánra a háborús bűneik miatt.)

Korszaktól is függ(ött), mit engednek meg maguknak, de csoportosan szokott kirobbanni a japán emberek egy részéből az agresszió, egyrészt, mert egyénektől a társadalmuk fegyelmet, kedvességet, szerénységet, számos elfojtást vár el (némely esetben csoportos viselekdéstől is), míg a csoportos viselkedéstől TÖBBNYIRE jobban elnézi az agressziót, antiszocialitást, lazaságot, hibázást, szándékos ártást.

Ezen felül a japánoknál a szociális gesztusok, pl a kedvesség, udvariasság relatív, és nem abszolutisztikus, mint pl nálunk. Nálunk aki udvarias valakivel, az általában másokkal is, tehát kiterjeszti, általánosan ilyen, abszolút módon udvarias.

A japán társadalomra evvel szemben ez relatív módon nyilvánul meg: attól függ... Van a "szoto" és az "ucsi" szociális fogalmak: kinti és benti ("klikkes") szociális világ. A klikkben elvárt a magas fokú udvariasság (akár képmutatás szinten), kivéve nagyon szoros barátságban, és részlegesen kivétel a szűkebb családi kör. De aki -és itt jön a relativitás- X japán személyhez képest ucsi-ban van, azt jellemzően levegőnek nézi, akkor is ,ha kiszolgáltatott személy(ek) alkotjá(k) (gyermek, mozgássérült, vagy átlagos ember elesett az utcán, stb), és akkor ez e kevésbé rossz eset, mert van, amikor simán letapossák az ucsiban levőt, ha úgy van kedve, pl tömeg az utcán, siet, stb (legalábbis egyes, Japánt megjártak tapasztalata szerint jellemző).

Az imánt a végét elírtam: szoto-t akartam volna ,ucsi heylett. Elnézést.

Javítom:

*

De aki -és itt jön a relativitás- X japán személyhez képest szoto-ban van, azt jellemzően levegőnek nézi, akkor is, ha kiszolgáltatott személy(ek) alkotjá(k) (gyermek, mozgássérült, vagy átlagos ember elesett az utcán, stb), és akkor ez e kevésbé rossz eset, mert van, amikor simán letapossák a szoto-ban levőt...