Magyar nyelvvel kapcsolatos kérdésekben hozzáértő segítségét kérem?

Amilyen szépnek találom az anyanyelvünket, annyira nehéz néha kiigazodnom rajta.

Nemrég néhány csoporttársammal összeültünk (vagy összeültem és ők csak a társhatározó?) és összeszedtük az összes minket bosszantó nyelvi kérdést, amivel az utóbbi időben találkoztunk.

Ha esetleg egy a témában tájékozott vagy akár magyartanár végzettségű valaki idetéved és megtalálja ezt a kérdést, akkor nagyon megköszönném, ha az alábbiak közül BÁRMELYIK, TETSZŐLEGES kérdésre választ adna. (A csupa nagybetű csak azért, hogy véletlenül se essék félreértés: senkitől nem kérem azt, hogy mindezt megválaszolja.)

Köszönetem, és szép napot! :)

1. Az idegen szavak magyar képzővel való ellátása mennyire elfogadott? Például az autenticitás és az autentikusság szavakkal egyaránt találkoztam már szakszövegekben… Az előbbit a számítógépem helyesírás-ellenőrző programja húzta az imént alá pirossal, az utóbbi viszont a szótárban nem található meg.

2. Helyes-e ebben a formában az, hogy „Rám is rám szólt valaki…”? Odáig azt hiszem, világos, hogy a rászól igekötős igeként egybe írandó, ha pedig különmegnevezzük, hogy kire, akkor nem. Viszont az a két rám akkor is furcsán néz ki egy mondatban.

3. Ha arra vetemednék, hogy a következő felszólításféle hagyja el a számat egy olyan személy felé, akit magázok, melyik formája volna a helyes: „Legyen szíves képes lenni…” vagy „Legyen szíves képesnek lenni…”? (És egyébként a kettőspont helyes-e, vagy a helyére is kérdőjelet kellett volna tennem?)

4. „Hasznavehetetlen lettem.” A hasznavehetetlen a haszna (az ő haszna) miatt egyes szám harmadik személyt sugall; honnan ered az, hogy pl. egy egyes szám első személyű igével is változatlan formában használják? Azon kívül persze, hogy a „hasznomvehetetlen” felettébb idétlenül hangzana…

5. Melyik forma a helyes: „El kellett volnagondolkodjak azon, hogy…” vagy „El kellett volna gondolkodnom azon, hogy…”? Ha a kötőszó előtti részét a mondatoknak elemeznem kellene, akkor mi volna a helyes megoldás? (Mind szintaktikailag, mind az egyes elemekre nézve szófajilag értem.) Valamint az „El kell gondolkodnom…” és az „El kell, hogy gondolkodjak…” esetében ugyanez a helyzet vagy más? (Ha az iménti mondatomban a vagy elé került volna egy vessző, akkor a mondat elfogadható lett volna mint összetett mondat, melynek egyik fele hiányos, vagy kizárólag a szószerkezeti mellérendelés a helyes ilyenkor?)

6. „És ez nekem pont elég, hogy folytassam utamat.” Az első tagmondatból szabályos kihagyni az ahhozt? (Valamint ha utalást vagy idézetet akarok valamiért raggal ellátni, annak írásban mi a helyes módja? Például: „Csak egy gyors >>Szia, holnap találkozunk!<<-ot motyogott, és ment is tovább.”)

7. „A macska megvárta, míg fölkelek, aztán enni kért.” vagy „A macska megvárta, míg fölkeltem, aztán enni kért.” Azt tudom, hogy a magyar az angollal ellentétben nem egyeztet feltétlenül minden összetett mondatban igeidőt, tekintve, hogy az angol nyelv igeidő-rendszere is teljesen más. De nem tudom, elfogadható-e mindkét fent említett alak.

8. Jól tudom-e, hogy nem összehasonlítható minőséget denotáló jelzők csak alapfokúmelléknevek lehetnek? A „másabb” nekem valamiért ugyanannyira szokatlanul hangzik, mint ha valaki ugyanezt egy számnévvel akarná megtenni („hármabb, „négyebb”). (Ugyanakkor számnevekkel is végre lehet hajtani sokféle kevésbé dobhártyaszaggató műveletet. Pl.: „Ez az én három almám ez pedig a te hármad.”)

9. „Mindig ő köszön a leghangosabban a csoportból.” vagy „Mindig ő köszön a leghangosabban a csoportban.”?

10. Ha kérdő mondatot idézéskor kijelentővé alakítok, akkor az új mondatban megtörhető-e már a kérdő szórend? Pl.: „Arra kérdezett rá, hogy mennyire lesz nehéz a vizsga.” Elfogadható ezen kívül más forma? (Ha például a nehéz a kiemelten hangsúlyos része a mondatnak, akkor mennyire magyartalan egy olyan mondat, hogy „Arra kérdezett rá, hogy mennyire nehéz lesz a vizsga.”?)

11. Az igevonzatok (állandó határozók) eredetének hol lehet bővebben utána nézni? Egyesek egyeznek az angol vagy német szószerinti megfelelőjük vonzatával, mások nem, mindenesetre a magyar nyelv egyik legérdekesebb témájának tartom őket.

12. Az ő és az az mai standard használata hogyan alakult ki? Az előző kérdés végén az őket szóval utalok a vonzatokra, mivel az azokat egy árnyalattal más jelentéssel bír. Ellenben amikor a tős-gyökeres pesti édesapámmal egyik nap lementünk a közértbe, és a pénztáros kisasszonyt hallotta a kenyérre azt mondani, hogy „Csak ő lesz? Akkor 300 forintot kérek.”, annak majdnem közjáték lett a vége, annak okán, hogy édesapám szerint csak az ez vagy az azillik bele egy ehhez hasonló.

13. Idegen eredetű melléknevet rendhagyóan kell fokozni? Például: a leginkább paradox helyes, míg a legparadoxabb nem?

14. A szörnyű melléknév középfokaként a szörnyűbb mellett elfogadható a szörnyebb is?

15. A „Menjetek már szobára!” mondatban a szobára milyen határozó? Egyértelműen helyhatározónak tűnik, de mégsem szó szerint értendő, hisz a szobába lehet menni, de rá nem igazán.

16. A biológiában használatos függesztőkészülék szó a tankönyv szerint egybe írandó. Mi lenne a helyzet egy igekötős igéből képzett hasonló szó írásával, kötőjellel kellene írni? Pl.: felfüggesztő-készülék.

17. Általában a következőképpen szokott elhangzani ez a mondat: „Magam vagyok az egészség.” Helyes volna a „Maga vagyok az egészség.” (én vagyok maga az egészség jelentésben) is?

18. A nem tudom egyben lehet állítmány? És a biztosra tudom? Vagy az utóbbinál a biztosra szó már vonzathatározó?

19. Ha van képes helyhatározó, létezhet másmilyen átvitt értelemben használatos határozó is? Pl.: atokkal-vonóval valahogy nem akar beleilleni sem az eszköz- sem a társhatározó kategóriájába.

20. Egy körülbelül ugyanannyira nyelvészeti, mint irodalmi kérdés: A „népek harcának zajló tengerén” metafora? Kifejezheti két dolog azonosságát egy olyan szerkezet, amely szerint az egyiknek birtokolnia kéne a másikat?

21. Szószerinti idézés mondaton belül: Felemelte a telefonkagylót, hallgatott egy darabig, aztán beleszólt, hogy „Szia, rég nem beszéltünk.”. Szabályos így, hogy a záró idézőjel mindkét oldalán írásjel (pont) van? (További kérdésem: a beleszól ige miért nem ugyanúgy viselkedik, mint a korábbanemlített rászól? Vagy ugyanúgy viselkedik?)

22. Az „Ez olyan, mint teniszezőtől megkérdezni, hogy adni vagy kapni szokta-e a labdát.” vagy az „Ez olyan, mint teniszezőtől megkérdezni, hogy adni vagy kapni szokta a labdát.” a helyes?

23. A holt valamint a halott szófajilag befejezett melléknévi igenevek vagy már csak melléknevek, abból kifolyólag, hogy a kiindulási ige múlt idejű alakjával nem egyeznek meg?

24. A "Nem vettem hasznát." mondatban a "hasznát" szó egyszerűen csak tárgy, vagy hatással van a mondattani elemzésre az, hogy a "hasznát venni valaminek" egy vonzatos kifejezés? (A "Nem volt hasznomra." mondatban már egyértelmű volna a "hasznomra" szót vonzat/állandó határozóként azonosítani.)

25. "Hol a gondolatok az ember eszköze, hol az ember a gondolatoké."

Helyes-e itt az "eszköze" egyes számban, ha a gondolatokról mint egységről ír a szerző, és nem tekint minden gondolatot különálló eszköznek?

26. "Az élmény csak a keret. Hogy milyen érzelmet festesz bele, és milyen ecsettel, az a te dolgod." Ha a szerző az "és milyen ecsettel" mondatrészt közbevetettnek szánja, akkor azt jelölheti így (az egyébként vessző nélkül írandó mellérendelésbe még egy vesszőt beékelve), vagy pedig célszerűbb nagykötőjelek közé vagy zárójelbe tennie azt?

27. A "Bölcsesség nélkül senki nem lehet boldog." és "Bölcsesség nélkül senki sem lehet boldog." mondatok mondattani elemzése különbözik? Mind a kettő tagad, de az előbbi mintha az igei állítmányt ("lehet") tagadná, míg az utóbbi mintha az alanyt ("senki"); ezek alapján feltételezném, hogy a tagadószó az előbbiben az állítmánnyal, az utóbbiban az alannyal együtt elemezendő.

28. "Akárki más is lehetett volna az áldozat." A fenti mondatot hogy lehetne helyesen elemezni mondattanilag? (Az "akárki is" volna egyben az alany, a "más" minőségjelző, a "lehetett volna az áldozat" pedig mind állítmány? Esetleg lehet az "az áldozat" az alany?)

29. Ez inkább irodalom, mint nyelv: Az „egy táltos szív remeg a konyhakésben” milyen költői kép/eszköz? Odáig jutottam az elemzésben, hogy felcserélésen alapul, hiszen sokkal inkább a konyhakés remeghet a szívben, mintsem fordítva. Metonímiára gyanakodtam, de egyik fajtájának a jellemzői sem illenek rá.