Valami jó angolos le tudná nekem ezt fordítani?

Ezredéves vagyok. Y Generáció. Az AIDS születése és szeptember 11 (tudod, a terrortámadás) között születtem, nagyjából. "A Globális Generáció"-nak neveznek. A jogosultságunkról és a nárcizmusunkról vagyunk híresek. Néhányan úgy gondolják, ez azért van, mert mi vagyunk az első olyan generáció, aki díjat kap már azért, hogy felbukkan. Mások szerint ennek az az oka, hogy a szociális/közösségi média lehetővé teszi, hogy minden egyes alkalommal posztoljunk, ha fingunk egyet, vagy szendvicset eszünk, hogy az egész világ láthassa. De úgy tűnik, az egyetlen jellegzetességünk a zsibbadtságunk a világ felé, egy közöny a szenvedéssel szemben. Én tudom, mindent megtettem, amit lehetett, hogy ne érezzek. Szex, drogok, pia. Csak hogy ne érezzek fájdalmat. A fenébe is, tömegesen megerőszakoltak és két nap múlva újra iskolába jártam, mintha mi sem történt volna. Mármint, pokolian fájnia kéne, nem? A legtöbb ember sosem jut túl az ilyen dolgokon, én meg, úgy voltam vele "Menjünk egy Jamba juice-ért." (Egy cég csinál mindenféle smoothiet, őket hívják Jamba Juice-nak. Igazából nem tudom visszaadni, mit is jelent, de valami olyasmi felhangja van, hogy egy vállrándítással elintézte és ment tovább.) Bármit megadnék, amim van, vagy amim valaha lesz, hogy újra érezzek fájdalmat. Hogy fájjon.

Rendkívül felemelő szöveg. :D Mi a könyv címe? Érdekelne. :)