Miért hagyják ki sokan úgy az írott, mint az élőbeszédben a "hogy" kötőszót?

A sok "hogy" egy mondatban viszont szóismétlés.

"El szeretném mondani, hogy úgy érzem, hogy ez így nincs rendjén."

Ennél sokkal stílusosabb az, hogy

"El szeretném mondani; úgy érzem, ez így nincs rendjén."

Persze nem kötelező kihagyni a hogyokat, én akkor szoktam, ha túlságosan torlódnának egy mondaton belül.

"El szeretném mondani, hogy úgy érzem, ez így nincs rendjén."

Nem feltétlen (na jó, feltétlenül :D) suttyó az illető, rossz beidegződés következménye is lehet. Engem személy szerint a ban-ben ba-be keverése idegesít, pedig a párom is így beszél, és szellemileg igényes emberről van szó. Sajnos a családjában nem volt szokás megkülönböztetni, és nem tanulta meg.

Emellett úgy tudom, pl. az erdélyiek mondanak valamit egész másképp, mint az anyaországiak:

"Kellett mennie" helyett "kellett menjen"

Náluk is a hagyomány és az elszigeteltség miatt alakult ez így.

"Lehet bármilyen intelligens valaki, ha így beszél, bennem egy suttyó benyomását kelti"

- Lehet, de ez téged minősít.

De hadd osszak meg inkább egy Arany János-idézetet:

"Toldi György fiát künn látja meg véletlen,

Odainté, s egy szót vete néki sebten"

(lehet költői szabadságról beszélni, de az ugye sosem teszi elfogadottá a suttyóságot)

Egyébként meg nem kötelező eleme a mondatnak a 'hogy', vagyis főleg stilisztikai kérdés, leírjuk a 'hogy'-at vagy sem. Akkor pedig csak az a kérdés, világos-e így a mondat. Nekem eszembe sem jutna, hogy "Lehet" egy személy, a másik mondat teljesen világos.

A feltétlen-ről meg még ezt olvasd el: [link]

Egyébként ha már nyelvtannácik vagyunk, a kérdésed maga sokaknál kiverné a biztosítékot, germanizmusnak minősíteni, és a "mind az írott, mind az élőbeszédben" formát javasolná.

# 6

"Szeretném elmondani.. Itt el nem váló igekötő."

Nem az. Magyar nyelvben áligekötőkről beszélünk (el nem váló igekötő a németben van) mert ez pontosan fejezi ki a lényeget: valójában ugyanis nem igekötős igékről beszélünk, hanem főnévből képzett igékről.

Ilyen például a "kifogásol", "bevételez". Ezek a "kifogás", "bevétel", főnevekből képzett igék nem pedig a "fogásol", "vételez", igekötőkkel való kiegészítéséből születtek.

Az "elmondani" az pedig az "el + mondani", tehát nem főnévből képzett szó, az igekötő ez esetben nem áligekötő, tehát el is választható az igétől. Nyelvtanilag teljesen helyes az a forma, hogy "el szeretném mondani".

"Szeretném elmondani.. Itt el nem váló igekötő."

- Itt igen, de ott már elváló, hogy "El tudom mondani" (hiszen olyan nincs, hogy "Tudom elmondani")? A mellett lévő igétől függ, elváló-e a másik igéhez tartozó igekötő, vagy sem? Ilyenről nem is hallottam még.