Ugyanúgy működik a franciában a passé composé-imparfait használata, mint az olaszban a passato prossimo-imperfetto?

A "használata" körülbelül hasonlít, de a formája nem.

Az azonban tény, hogy sokkal könnnyebb megérteni az egyiket, ha a már ismered a másikat.

Igen, így van, gyakorlatilag megegyezik a használata. Nincs is rajta mit magyarázni nagyon.

Azt nem tudom, hogy a módbeli segédigék használatára is ugyanaz igaz-e a franciában, mint az olaszban (pl. je savais és j'ai su, sapevo és ho saputo is ugyanazt fejezi ki mindkét nyelvben), de ez nem központi kérdés.

És igen, nagyon hasonlít egymásra az olasz és francia nyelvtan!

Itt egyébként megvan kifejtve bővebben, ha nem is teljes részletességgel az olasz-francia kijelentő mód igeidőinek használatának összehasonlítása az olaszban és a franciában:

[link]

De a lényeg a két igeidő egymáshoz való viszonyában mindkét nyelvben, hogy egy hosszabb ideig tartó cselekvés vagy állapot félbeszakadt egy rövid ideig tartó cselekvés miatt, vagy nem is szakadt félbe, de egy rövid ideig tartó cselekvés megtörtént közben.

A másik, a háttérkörülmények leírása az imperfetto ill. imparfait igeidővel mindkét nyelvben az egyéb eseményekhez képest.

Példák nélkül kicsit talán elvont. Remélem, azért érthető.

Engem egyébként az érdekelne, hogy a franciában mi a különbség a módbeli segédigéknél a két igeidő között, amit már írtam, pl. a je savais és a j'ai su között. Az olaszban a folyamatos igealak azt fejezi ki, hogy nem tudjuk, megtörtént-e végül az említett cselekvés, míg a másik igealak azt fejezi ki, hogy egyértelműen megtörtént (pl. volevo andare - menni akartam, de nem tudjuk meg, végül mentem-e vagy nem; sono voluto andare - menni akartam, és mentem is.). A franciában talán nincs így, nem tudom, de a kérdező számára ez nem is lényeges.