Japánban, Oroszországban stb, hogy tanulnak?

A japán oktatásról tudok mesélni.

A japán gyerekek először szép fokozatosan a hiragana írást tanulják meg, először azzal írnak mindent.

Aztán amellé megtanulják a katakana írást, ami ugyanannyi karakter, mint hiragana (48 alapjel, + ezek kombinációja, összesen 96 variáció, mind hiraganában, mint katakanában).

A kanjikat csak ezek után kezdik el tanulni, fokozatosan, vagy 12 éven át! Szóval hosszú munka ez nekik is!

Az angol oktatást hagyjuk, akármennyire jó a japán oktatás, az angol órák katasztrofálisak... Semmi kommunikáció gyakorlás, csakis tesztes feladatok, nyelvtan ezerrel, meg egész szövegrészletek bebiflázása, néha anélkül, hogy egyáltalán megbeszélnék, mit jelent az. A legtöbb angol tanár egy szót meg nem szólal angolul az órán soha. Nem csoda, hogy a japánok szegények annyira nem tudnak megszólalni angolul, hát mikor gyakorolnák?

Legdurvább szerintem az, hogy az egyetemi angol felvételik sokszor abból állnak, hogy még előtte be kellett tanulniuk komplett regény-részleteket, majd a vizsgán ezeket kapják a lapon, csak kis vannak hagyva belőlük részek, azokat kell beírni... Ennek semmi köze az angol tudáshoz.

(angol tanár vagyok egyébként, aki japánul is tud, és vannak angolt tanító ismerőseim Japánban, azért vagyok így képben)

Latin betűkkel (romajival) azért még általában tudnak írni, de pl. a legtöbb állomás neve nincs kiírva számunkra is olvashatóan, vagy a boltokban a táblák se, stb. Akkor már esélyesebben tájékozódunk, ha legalább a hiraganát és katakanát megtanuljuk.

Legalább a rómait rómainak írnád, és nem románnak...

De mindkét országban kvázi szarnak rá. Megmutizzák, hogy ilyen is van, hurrá, de használni a legtöbben sosem használják iskolán kívül.