Magyar nyelvben kötőmód?

"Miért a felszólító mód az első, a kötőmód meg csak olyan, mintha valami kiegészítés lenne a magyar grammatikában?"

A magyar nyelvben kötőmód kétségkívül előfordul. De főmondatban szinte soha, és nagyon furcsán is hangzik vele. A mellékmondatban gyakrabban jelen van, de az én fülemnek így is bizonyos esetekben érdekes, kissé szokatlan hangzású.(bár ez lehet tájjellegű is; ki hogy használja) Valószínűleg így gondolják a MTA nyelvészei is, ezért csak megemlítésképen szerepel a tananyagban.

A kötőmód nehezebben illeszkedik a felszólítóba, a felszólító pedig beilleszthető a kötőmódba. Ezért én indokoltnak tartom, hogy a kötőmód csak említésként szerepeljen a tanításban. Azért még egyszer: szerintem is egyértelmű a jelenléte.

Kétségkívül van kötőmód, és kétségkívül nem tanítják. De a magyar nyelvben annyi mindent nem tanítanak, ami más nyelvekben alapdolog.

Például a magyar nyelvben a főnévragozás olyan bonyolult, hogy a máshol megszokott 3-7 eset helyett 26 (vagy 27?) esetünk van. Ezért inkább nem is tanítják, nehogy belebonyolódjunk :)

Ugyanígy, csak három igeidőről beszélünk, holott ha kicsit jobban megkaparjuk, nem így van. A "menni fog" és a "majd megy" azért nem egészen ugyanaz a jövő idő, mint ahogy a "mentem" és a "mentem volt" sem ugyanaz a múlt idő.

A magyar kötőmódról a szakdologazomat írtam. Eseteket elemeztem, mikor hogyan változik a szórend. A következőre jutottam:

1. Az ige felszólító alakja + a mondat felszólító szórendje (azaz az igekötő az ige után van) - ez az igazi felszólító mód. "Azt akarom, hogy borotválkozz meg!" A felszólító módnál a "hogy" néha kihagyható.

2. Ha az ige felszólító ragozási alakban van, de a mondat szórendje lapos (az igekötő az ige előtt marad), akkor ez a kötőmód, azaz olyan látszólag felszólítómód, amely alig vagy nem tartalmaz felszólítást. "Nincs szükség, hogy megborotválkozz". A "hogy" soha enm kihagyható.