Ti valamilyen szinten lenézitek a nagyon hibásan író FELNŐTT/CSALÁDOS embereket?

Azért vagyok erre kíváncsi, mert én valamilyen szinten igen, még ha ettől most sokak szemében ellenszenves is leszek.

Persze, elismerem, hogy lehetnek az ilyenek is emberileg normálisak, ugyanakkor minősíti is őket valamennyire, hogy nem tudnak rendesen írni. A tizenéves hülyegyerekeket, akik "szercsih"-znek, "láwcsih"-znak, "mien"-eznek, "vok"-oznak, most nem veszem ide, mert szót sem érdemelnek /bár az ő "írásuk" is okádék/. Viszont amikor látom, hogy családos, sokat megélt emberek ha nem is a fenti szörnyűségeket irkálják /mert ugye mégsem tizenéves taknyok már/, de helytelenül használják a ragokat, a toldalékokat /kedvencem, amikor a "-ban" és "-ben" helyett folyamatosan "-ba"-t és "-be"-t írnak/, egy rakat vesszőhibát vétenek, nem tesznek pontot a mondat végére, nem nagy betűvel kezdik a mondatot és még sorolhatnám. Az ilyeneknek hogy lehet családjuk, ha a Föld egyik legalapvetőbb dolgát képtelenek voltak megtanulni egykor általános iskolában????????????????? És itt most nem a ci.gányokra gondolok, akik "naccaládoszok", hanem magyar emberekre, akik sok mindent megéltek, gyereket nevelnek, de írni mégse tudnak.

Most pár perce a telefonomban a régi SMS-ek között böngészve véletlenül ráakadtam néhány 2-3 évvel ezelőttire az egykori haveromtól, akivel akkoriban összejárkáltunk. Az SMS-ei tele vannak vesszőhibával, a mondatok természetesen nem nagy betűvel kezdődnek, elég sok szót félregépel, valamelyiket többször is helytelenül írja, az ékezeteket pedig nem ismeri /azt kizártnak tartom, hogy egy okostelefonban ne lehessen ékezeteket írni.../ és már akkor is egy 1-2 éves kislánya és felesége volt, most pedig a 2. gyereküket várják... Lehet, hogy valaki a sietségre hivatkozva ír brutálisan hibásan, de milyen érdekes, hogy ha én sietek, még akkor is meg tudok írni egy SMS-t normálisan. Na jó, talán 1-2 perccel tovább tartana neki, ha valóban normálisan írna, és nem hiszem, hogy azon az 1-2 percen múlik az élete... Bár aki sehogy sem tud helyesen írni, annak tökmindegy.

Oké, nem azt mondom, hogy mindenki legyen Grétsy Lászlóhoz hasonló nyelvészprofesszor. Ha valaki vét 1-1 vesszőhibát néhol, elgépel ezt-azt, esetleg nem minden szót tud helyesen leírni, azzal semmi gáz nincs, hiszen emberből van mindenki. Néha nekem is meg kell néznem egyes szavakat, mert egyszerűen zavarban vagyok, hogy hogy is kéne írni. Megnézem, mert egyszerűen idegesít, ha nem tudom, hogy kell leírni. Pedig 5-ös voltam helyesírásból és mégis van, ami kifog rajtam. De szerintem nem sok olyan ember van, aki minden egyes szót le tudna írni helyesen, részben azért is, mert ugye néha változnak ilyen-olyan helyesírási/nyelvtani szabályok.

Azt sem mondom, hogy mindenki merüljön el a magyar nyelv rejtelmeiben, a nyelvtani szabályokban, a szavak eredetében, a nyelv történetében. Ezek engem sem érdekelnek és azért elfelejti az ember egy idő után. Viszont a helyesírást szintén megtanítják és nem csak addig használjuk, míg általános iskolában megíratják belőle a tollbamondást nyelvtanórán, hanem egész életünkben, mert nap mint nap olvasunk-írunk. A világ egyik legalapvetőbb dolga. Elvileg az egyik "legeccerűbb" is, de a mellékelt ábra azt "mutattya", hogy sokaknak ez az egyik legbonyolultabb dolog.

Ilyenkor csak fogom a fejem és értetlenkedek, hogy hogy lehet olyan embereknek felesége, gyereke, családja, autója, lakása, felelősségteljes élete stb., ha az egyik legalapvetőbb dolgot, a helyesen való írást nem tudták elsajátítani. Pedig általános iskolában megtanították nekik. Csak ezek szerint ők nem tanulták meg. Kicsit igaz is lehet az, hogy csak az nem tanul meg helyen írni, aki nem akar...

Persze, azt elismerem, hogy ettől még viheti egy ember sokra az életben, de én mégis szégyennek tartom, hogy valaki úgy vállal emberekért felelősséget /gyerek, feleség, stb./, hogy közben a saját nyelvét képtelen használni...