Régen hogyan tudtak a nemesek ilyen jól megtanulni nyelveket?
Vagy ha nem is nemesekről beszélünk, akkor nyelvet tanuló emberekről.
Például Rákóczi Ferenc is hibátlanul írt latinul olyan szövegeket, amik nagyon nehéznek számítanak. (Jogi szövegek, stb)
Aki tanult latinul, az pár év alatt nagyon jó szinten volt, jól beszélt, és még jobban írt.
A királyi családokban is jól beszéltek idegen nyelveket, Sziszi hercegnő (osztrák császárnő) például anyanyelvi szinten beszélt magyarul, pedig nem gyerekkorában kezdte el tanulni, hanem jóval később.
Stb stb.
Ma viszont általános iskola 1. osztályától gimnázium végéig (azaz 12-13 évig) oktatnak egy nyelvet, de olyan tudást adnak, ami abszolút nem használható. Nem tudnak a diákok beszélni, szöveget írni, csak az, aki kifejezetten nyelvvizsgára készül, és az emberek többsége csak betanult fogalmazásokat képes visszamondani.
Pedig a német és az angol nyelv jóval egyszerűbb az irodalmi latinnál.
Régen hogyan tanultak nyelveket? Mi volt a "titok"? Vagy hogyan tudtak folyékonyan beszélni nyelveket, amikor a mai nyelvoktatással ezt sehogy sem tudják elérni?
Nem értek a témához, de azért gyanítom, hogy a nemesek java részének magántanítója volt. No meg nyilván motiváltabbak is voltak. 12-13 év alatt most is meg lehetne tanulni egy nyelvet, ha nem szarjuk le teljesen. Ismerek olyan gimnáziumi diákot, aki teljesen használhatóan tud kommunikálni az iskolában tanult nyelven. Persze ehhez foglalkozni kell a nyelvvel az iskolán kívül is, de ez régen is így volt, a régi tanítók sem tudták egy az egyben betölteni a diákok fejébe a tudást.
Ami meg a Rákóczi-kaliberű embereket illeti, ő nagyon művelt ember volt, rengeteg könyvet olvasott is nyilván latinul stb. Egy átlag nemes vagy régi nyelvtanuló egészen biztosan nem beszélt latinul olyan szinten, mint ő.
Régen papok tanítottak az iskolákban, természetes volt művelt embernél a latin, kb. mint ma az angol. Sőt, ógörögöt is tanítottak.
Nemesemberek különféle kisasszonyokat, tanítókat tartottak, német, angol, francia nyelvűeket, ezek vigyáztak a gyerekekre, együtt éltek a családdal s természetesen külön - külön az anyanyelvükön beszéltek velük.
A királyok is kötelességüknek érezték, hogy tudjanak az alattvalóik nyelvén, kihallgatásokon, országjárásokon hasznát vették, katonatisztek, hogy szót tudjanak érteni a különféle nemzetiségű beosztottjaikkal.
Ez nem a nemesek kiváltsága volt. Teljesen általános volt, hogy kevert nemzetiségű területeken az emberek két-három nyelvet is beszéltek. Persze nem az iskolában és nem magánórákon tanulták, hanem ahogy mondani szokták, a nagybetűs élet tanította meg őket.
A múlt század fordulóján például a bácskai horvátok nagy része nem csak horvátul beszélt, de magyarul, sőt, még svábul is. De kismillió példát lehet mondani más nációkból is.
Sokkal többet tanulták a nyelvet, és rá is voltak arra kényszerítve, hogy használják, ezért udták ilyen jól.
Sőt, voltak, akik kisgyermekként kezdték, anyanyelvükké vált az is.
A nemes gyerekeknek általában idegennyelvű dajkájuk volt.
Szóval nem csak nyelvtant magoltak.
"de olyan tudást adnak, ami abszolút nem használható"
A tudást nem kapni kell, hanem megszerezni. Saját magunknak kell törekedni rá, nem elég elvárni, hogy mások adják.
Nagyon sok múlik az akaraton. Persze nem a hivatalos oktatást mentegetem, hiszen a probléma elég sokrétű. Akit nehéz egy idegen nyelvre megtanítani, az valószínűleg más tantárgyat is nehezen tanul.
Ne az iskolában keressük a megoldást az idegennyelv-tanulásra, hanem próbáljuk meg egyénileg elérni a célt.
Akit nehéz egy idegen nyelvre megtanítani, az valószínűleg más tantárgyat is nehezen tanul.
Ez tévedés, mindenki másban jó, és másban rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!