A németben mikor használjuk az 'ihr'-t (T/2) magázási formaként?

többször láttam, hogy néha a németben nem is a Sie-t használják, mint magázást, hanem az Ihr-t,

ez most nem jó következtetés, nem váltotta le az Ihr a Sie-t. Mind a kettö megmarad magának.

Sie - Ön,

Ihr - Öné

Sie sitzen da. - Ön itt ül.

Ihr Hand am Tisch - Az Ön keze az asztalon.

A nagybetü az udvariasságbol iranndó.

„Mein Herr, Ihr seid so gütig.“

„Ich bringe Euch gute Neuigkeiten.“

„Laßt mich Euer Diener sein.“

Erre gondolsz, ezekre a régies, vagy vidéken helyenként elődforduló, idősebbekel szembeni sajátos magázási módra, ami kb. a régi magyar királyi többesnek felelne meg?

Úgy hívják, hogy ,,ihrzen'' (a ,,duzen'' - tegezés, és a siezen - magázás mintájára).

Itt olvasható róla egy részlet:

[link]

,,Das Ihr gegenüber einzelnen Personen (Ihrzen) ist standarddeutsch eine veraltete Form der Anrede. Sie war und ist noch vereinzelt überwiegend in ländlichen Regionen verbreitet.''

a folytatásban még több részletet is írnak róla.

Én olyankor is hallottam ezt, amikor többes számban magázódnak, hiszen a Sie önmagában nem tudja az egyes vagy többes számot kifejezni. Pl.:

Sie können uns helfen -> Ihr könnt uns helfen.

A sie az többes számú õk, az ihr többes számú ti.

A Sie az Ön, az Ihr Önök.

Köszönöm én is a visszaírást!

És ha a magasrangú magiszert Ihr-ezi az inas, akkor a magiszter meg viszont Du-zza, vagy pedig Er-ezi az inast? Mert még ilyen is lehetséges, van még egy ,,harmadik'' magázási formula is, az Er-ezés (Erzen). Az eddigiektől abban különbözik, hogy ezzel a magasrangú ember (király) szólítja meg a nála alacsonyabbrangú, de a közrendűektől valamelyest mégis magasabban álló beosztottat. Pl. a király a miniszterét, vagy a földesúr a kézművest (aki őnála ugye alacsonyabbrangú, de azért mégsem közrendű/jobbágy). Tehát ez kifejezetten a **lefele** megadott tisztelet jele.

[link]

[link]

Ezt én A két Trenk c. Jókai regény fordításában olvastam először (Die beiden Trenk), ahol Frigyes király így szólítja meg a saját becsben tartott embereit. Állítólag még ma is létezik a berlini dialektusban.

Persze ennek a fajta Er-nek asszonyok megszólításakor Sie a párja, de ebben a helyzetben ez után a Sie után is harmadik személy áll, tehát ez nem azonos a megszokott Siezen-nel.

Lehet persze, hogy angol művek műfordításaiba ezeket a ritka és kifinomult alakzatokat már nem annyira teszik be.

Das Er als Anrede (Erzen) wird immer großgeschrieben und ist veraltet. Es war eine im 17. und 18. Jahrhundert übliche Form

veraltet - elavult

18. Jahrhundert - 18.század

Tehát akkor mellözük, mivel csak a multé, mert ami még ma is halható, nagy ritkán, csak egy tájszólásban fordul elö.

Talán haladjunk elöre.

Megvan a párbeszéd Frigyes, a király, és Trenck, a gárdista között (Jókai Mór: Die beiden Trenck /fordította: Engl Géza/, első fejezet). Egy idevonatkozó részlet:

[...]

--- Die Güte Eurer Majestät gibt mir den Mut dazu. Ich weiß, dass Ihr die Sünden der Herzen huldvoll zu berurteilen pflegt.

--- Das sagt Er richtig. [...]

--- [...] Glaubt mir, Majestät. [...]

--- Ich glaube es, wenn ich es glauben will.Jedenfalls is es lobenswert, dass Er so redet. [...]

berurteilen

Az elsö r szerintem sajtóhiba... mert az nem kell.