Titeket nem irritál, amikor a nyelvtudásra úgy utalunk, mint "jó az angolom", "fejlesztenem kell a németem"? Szerintem borzasztó magyartalan!

Valóban igaz, hogy a nyelvészetnek nem a nyelvművelés a feladata, és hogy a nyelv folyamatosan változik. Azonban vannak olyan változások, amik teljesen idegenek a nyelvtől, és ezektől ódzkodni kell, mert pl. félreérthetővé teszik a nyelvet, meg hát magyartalanok. Kosztolányi írt róla, hogy az ő idejében divat volt német mintára az igekötős igék második szótagját hangsúlyozni. Ez pl. tejlesen káros, mert a magyar nyelv hangsúlya kötött, és mindig az első szótagra esik. Félreértéseket okozhat, hiszen a magyar fül megszokta, hogy a hangsúlyozott szótag egy szó kezdetét jelenti (ha úgy hangsúlyoznánk, mint az oroszok, akkor "aNyeginről" beszélnénk, de akkor az úgy hatna, mintha a Nyegin lenne a szó, előtte egy névelővel). Vagy elkezdhetnénk a ragokat a mgh. törvényektől eltérő módon használni, és mondhatnénk ilyan szavaket. És érthetetlenné válna a nyelv, mert egy alapvető tulajdonságát változtatnánk meg.

Az én példáim is ilyenek, merőben idegenek a magyar nyelvtől, és félreértést okozhatnak. Én pl. elsőre nem értettem, hogy mi az, hogy "ő az én randim". Ez így magyarul nem értelmes. Az angolban ez oké, ott amúgy is lehet egy szó egyszerre főnév, ige, melléknév.

"Amúgy nem tudom hány éves lehetsz, de én a helyedben elbeszélgetnék egy idősebb rokonommal, nagymamával, nagypapával, hogy az ő idejükben volt e ilyen "magyartalan" szóhasználat. Hátha mondanak egy-két olyat, ami akkor fura volt, ma meg már használják, és neked fel se tűnt volna. Minden csak megszokás kérdése."

Nem vagyok már gyerek, és nem is vagyok járatlan a témában, mert a nyelvészet a hobbim és az érdeklődési köröm. Tisztában vagyok vele, hogy a nyelvek változnak. Csak azt tartom fontosnak, hogy ha valami magyartalan, akkor legalább ne terjesszük széltében hosszában. Vedd észre, hogy már nem Kosztolányi korában vagyunk, ahol a közgondolkodás formálásának egyedüli eszköze a nyomtatott sajtó volt, hanem abban a korban, amikor mindenki tv-t néz, rádiót hallgat, és főleg, internetezik. A régi megállapítások már idejétmúltak egy olyan korban, ahol ilyen mértékű és sebességű a kommunikáció. Ezért gondolom, hogy pl. a szinkronkészítőknek elképesztően nagy felelősségük van a nyelvhasználat formálásában.

*széltében-hosszában

Egyébként, hasonló példának fel tudom hozni a németet, ahol rendkívül nagy divat a leghétköznapibb szavak angolra cserélésre pusztán a trendiség kedvéért. Vati helyett Daddy, klug helyett clever, töten helyett killen, drücken helyett pushen, stb. Totálisan idegen, a nyelvükbe nem illő szavakkal helyettesítik azokat a fogalmakat, amire tökéletes, tősgyökeres saját szavaik vannak. Nyilván ami igazán érdekes itt, az persze az, hogy mi lehet az emögött megbújó ok (az ő esetükben nyilván az erőteljes amerikanizálódás, valamint a nacionalizmus minden fajtájától való ódzkodás a világháborúk okozta bűntudat miatt). Lehet persze vállat vonogatni, hogy a nyelvek között normális a kölcsönhatás, de a nyelv mégiscsak egy közös kincs, amit valahol művelni is kell.