Kínai vagy koreai nyelv?

Hát, attól függ, mit nézünk. :)

Kiejtés:

1. A koreai kiejtés dinamikus, bár azt is kell gyakorolni.

2. Ezzel szemben a kínai tonális nyelv, azaz szinte minden szótagnak, amelyek önálló szavak (néhány kivétellel, vagy ha a szó összetett, akkor nincs önálló jelentése), külön (a mandarinban négyféle) hangsúlya van - még ha a szó összetett is. Van néhány hangsúlytalan szótag, amelyek hozzátapadnak az előző szóhoz.

A hangsúlynak célja az, hogy a kevés önálló szótagnak (összesen 410 szótag létezik a nyelvben) rengeteg jelentéseit egymástól elkülönítse. A mandarinban már összetett szavak is létrejöttek, hogy egy szót konkretizáljanak.

Ez azonban sokszor még mindig kevés, azaz, egy hangsúlyon belül is több jelentés/funkció létezhet (pl. shì = piac, létige partikula), ezért találták ki a kínai írásjeleket, ami szinte a legtöbb jelentést vagy funkciót azonos kiejtésű szavak esetén elkülöníti egymástól (shì = 市 = piac, 是 = létige-partikula).

Sokszor, előre elkészített műsorokban a kínai jeleket is oda szokták írni.

Írás:

a, A koreai ábécé (hangül) a világ leglogikusabb és legfonetikusabb ábécéi közé tartozik. Szótagírás, egy jel kisebb fonetikai elemből épül fel, a mondatban a szavak elkülönülnek egymástól, könnyen megtanulható.

Dél-Koreában egy ideig használták a kínai írásjeleket (handzsákat), így a hangülnek sokszor olyan szerepe volt, mint a japán hiraganának. Ma már azonban az egész írás hangüllel íródik, bár néha odaírják zárójelbe a handzsát:

[link]

Mivel a homonímák még nem annyira gyakoriak, mint a japánban, ezért teljesen átálltak erre az írásra. Amúgy se tudja azt a szerepet betölteni, mint a kínaiban, ahol ez egy nagyon logikus írásrendszer, mert így is a legtöbb jelnek egy kínai és egy japán jelentése is van.

b, Ezzel ellentétben a kínai az egyik legnehezebb írása (ami a szótanulást nagyon lelassítja), azonban később hihetetlenül megkönnyíti a kínai megtanulását.

A kínaiban az egész írás csak hanzikból (kandzsikból, handzsákból) áll (hogy milyen lehet egy szótag, meg vannak a szabályai). A hangüllel csak abban rokon, hogy egy jel egy szótagot jelöl, amelynek kiejtéséről gyakorlatilag semmit nem tudunk meg (az összetettebb jeleknél vannak utalások arra, hogy az egyik összetevő jelre hasonlít az adott jel kiejtése, azonban ez nem sokat ér).

Na de akkor hogyan fejtsek meg egy ismeretlen írásjelet, ha nincs kiejtésre szabva?

1. Ha a jel digitalizálva van, egyszerűen kimásolod egy programba, ahol automatikusan le lesz fordítva.

2. Ha nincs digitalizálva, akkor az egy hosszabb folyamat. Fogunk először egy kéziszótárt, ami három részre van osztva: 1. kulcsok, 2. kulcsokon belüli jelek és annak pinyin átírása, 3. a harmadik részben latin ábécé szerint vannak sorba állítva a pinyin alak, és az azonos pinyin alakok közül kiválasztod azt, amelyik hanzival azonos a keresett hanzi.

Minden kínai jel több gyökből áll. A legfelismerhetőbb gyökökből kulcsokat csinálnak, ami egy táblázatban van összefoglalva, és meg kell találni a jel kulcsát.

Egy szó megtanulásánál meg kell tanulnod az írásjelet, a jelentést, és az írásjel latinos-fonetikus (pinyin-be átváltott) kiejtését. A pinyin azonban csak a nyelvtanulóknak segítség, a kínaiaknak csak a jelek iskolában történő megtanulásánál, és a jelek számítógépre való bevitelénél, azonban nem helyettesíti. Tehát ez elég lassú. A hanzikat ne nagyon hanyagoljuk el, mert azok is elég fontosak.

A kínai írásjelrendszer legidegesítőbb része haladó szinten, hogy egy tagmondaton belül nincsen törés, az írásjelek egymás után következnek ömlesztve - ellentétben a koreaival, ahol a szavak közt törés van.

Mivel a mandarinban nemcsak egy, hanem többszótagú szavak is lehetnek, ez zavaró lehet.

Nyelvtan:

A nyelvtant általában alak- és mondattanra osztjuk szét.

1. A koreai ragozó nyelv, tehát a ragok/tiszteleti szintek és egyebek megtanulása a legeslegnehezebb, talán még a japánnál is.

Mivel a koreai ragozó nyelv a szórend szabad.

2. A kínaiban gyakorlatilag hiányzik az alaktan, ugyanis izoláló nyelv. Semmiben nem különbözik az ige a főnévtől, a melléknévtől. Sőt, a személyes névmásokat kivéve nem létezik egyes és többesszám, igeidők, módok sincsenek megkülönböztetve. Ezt általában egyes partikulák (funkciószók), és még az angolnál is kötöttebb szórend helyettesíti.

A kínaiban a legnehezebb a haladó szinten a mondattan: rengeteg angoltól idegen szerkezet létezik egy-egy mondattani jelenség kifejezésére.

Szókincs:

1. A koreaiban sok jövevényszó létezik, legtöbbje kínai, de a nyugati nyelvekből is átvettek több ilyen szót.

2. Mivel a kínaiaknak még a japánnál és a koreainál is katasztrofálisabb az átírási rendszere, ezért ők inkább a modern kifejezésekre összetett szavakból álló neologizmusokat használnák.

Ha alapszinten akarsz a kínaival (kiejtéssel, "nyelvtannal") megismerkedni - jelek nélkül -, akkor egy nap alatt megtanulható - alapszinten.

A koreai kezdetben nehezebbnek fog tűnni, viszont egyenletesebbnek. :)

Az összes kínai írásjelet (kb. ~50.000-80.000) nem lehet megtanulni, mert rengeteg. :) A jelek 80-90%-a csak a klasszikus kínaiban fordul elő, az átlag kínai 1000-3000 jelet használ (az egész nyelvben csak 400-500 valahány szótag létezik!), de a legműveltebb ember tudása se haladja meg a 9000-et.

A jelek tanulása elég hosszadalmas, azonban a japán írás kandzsiait is meg kell tanulni, ami nagy segítség lehet a kínai hanzik tanulásában.

Ha fogalmakról van szó, akkor azok sok esetben teljesen megegyeznek a japán kandzsikkal. Csak az a gond, hogy a kínai jelek egy részének van egy egyszerűsített változata, amit Népköztársaságon belül használnak, ill. egy hagyományos változata, amit a klasszikus kínaiban, Tajwanon, Hong-Kongban a kantonira használnak.

A japán kandzsiknak egy része eltérő a kínaitól, szintén egy része az egyszerűsítettre, másik része a hagyományosra hasonlít. Lehetséges az is, hogy két azonos jelnek más a jelentése mindkét nyelvben.

Pl. Korea (japánul: Chōsen; kínaiul: Cháoxiǎn, koreaiul: Joseon)

Japán Wikipédia:

[link]

Kínai Wikipédia (egyszerűsített jelek):

[link]

Kínai Wikipédia (hagyományos jelek):

[link]

Ha funkciószavakról van szó, akkor azok nyilván mások.