Honnan lehet tudni, hogy a latin nyelvnek milyen a kiejtése?

ád 1. A mai nyelvek hangjaiból 90%-ban lehet tudni.

ád 2. Kölcsönadott szavak más nyelvekbe. pl. német Kaiser

ád 3. Az ábécé betűinek hangzása, illetve a hozzátartozó görög betűk hangértékeiből (pl. a c a görög gammából jön ([g]), és eredetileg mindig [k] volt)

ád 4. rokon nyelveinek a hangzásából (különös tekintettel itt az ÓGÖRÖGre és a távoli rokon SZANSZKRITra)

Továbbá sosem tűnt el a köznyelvből, csak átalakult. Ha a hagyományos elnevezések maradtak volna akkor a mai neolatin nyelveket ma latinnak neveznénk, mert azzal megvan a kontinuitása...

A történeti nyelvészet módszertana lehetővé teszi bármely nyelv hangzásának rekonstrukcióját; hogy mennyire pontosan, az leginkább attól függ, hogy mennyi írásos emlék maradt fenn, mennyi leírás maradt fenn magáról a kiejtésről, és hogy az utódnyelvek és rokon nyelvek, ha vannak, mennyire elterjedtek, hányan vannak és mennyire vannak közel az ősihez.

A latin talán a legjobban rekonstruálható az összes ókori nyelv közül, szinte tökéletesen ismert a kiejtése egészen az időbeli és dialektális változatok szintjéig, legalábbis a klasszikus kortól kezdve.

A rekonstrukció módjáról és az ókori kiejtés egyes aspektusaira vonatkozó bizonyítékokról, mint a latin nyelv, mind általában a történeti rekonstrukció kontextusában jó bevezetés Sidney Allen ‘Vox Latina’ című könyve.

És a történeti nyelvészet szerint úgy kell kiejteni a latin szavakat, mint ahogy mi Magyarországon a latin órákon tanultuk?

Mert az pl. azzal nem egyezik, ahogy mondjuk a Mel Gibson féle jézusos filmben (melynek a címe szinte sose jut eszembe) a római katonák beszéltek.

A Mel Gibson filmben a vatikáni kiejtést használják, amelyet Magyarországon hagyományosan nem tanítanak.

A vatikáni kiejtés a mai olaszra épül, és nem is akar hasonlítani ahhoz, ahogy a latint a klasszikus korban beszélték.

Alapvetően az általunk restituáltnak tanított kiejtés se totálisan restituált. A mainstream restituált kiejtéstől leginkább abban tér el:

- hogy a rövid hangok nyíltabban ejtendőek (a magyar hangkészletben e-n kívül nincsen az i, o, u hangjainak),

- szóvégi -m helyett az adott magánhangzót ejtjük nazálisan,

- a h szinte alig halható,

- az ae-t az nem ejtjük "ájj"-nak, mert azt az ólatin/attikai görög ejtette így, és egyikük sem ae-nak, hanem ai-nak írták.

Az ae szó szerint az a + e kettőshangzószerű egybeejtéséből származik, így sokkal jobban érzékelhető az, hogy miért vált az újlatin nyelvben nyílt "e"-vé.

Ugyanez az oe-val. Ha összeejtjük az o meg e-t, akkor az az olaszhoz hasonló zárt e-vé (magyarul "rövid é"-vé vált). (Ellentétben az oj-nak ejtett ógörög esetében, ami i-vé vált).

#7: Az ae diftongust próbáld meg így kiejteni: nem fog menni, nem lehet, csak áj-nak. Egyébként erre van egy egyértelmű bizonyíték:

caesar --> Kaiser csak úgy lehet ha caesar = [kaisar]

9: Dehogynem fog menni. Sok hangot én se tudok kiejteni, más nyelvek népei viszont igen.

1. A Kaiser nagyon banális érv (tudom, hogy már közhelyes, de még se helyes), ugyanis az eredeti szó az ófelnémet keisar /keiszar/ > gót kaisar /keszar/ volt (az ai a gótban az e monoftongusaként szerepel, ld. Ulfilas átírásait görög Eliszabet <-> Aileisabaiþ, Názáret <-> Nazaraiþ).

Az áj-nak az oka egyszerűen a felnémet hangeltolódás utóhatása volt, ami miatt az ei-t áj-nak kezdték el ejteni, így a Kaiser e formában rögzült meg (ami a mai németre is igaz, egy-két dialektuson kívül).

2. Az "ai" /aj/ és az "oi" /oj/ diftongus létezett az ólatinban, de nem a klasszikus latinban.

Ld. ez az ólatin szöveget:

[link]

Minek kellett volna megváltoztatni a diftongust (ae, oe), ha nem azért, mert megváltozott a hang eredeti értéke? És ugyan mivel magyarázod azt, hogy az újlatinban ezek e-vé, és é-vé változtak, ha nem abból, hogy a diftongusban az van?