Olaszban ez miért így van?

Bár nemtudok olaszul, azt tudom hogy ha angolul nézed a múlt és a régmúlt náluk két külön dolog, míg nálunk ez összefolyt. Ha valami régmúlt vagy múlt akkor is múlt igeidőt használjuk.

Lehetséges, hogy olaszban is így van! Vagy még franciából tudok példát mondani van szabály, hogy mikor imparfait és mikor passé composé...ezután kéne utána nézned van e szabály ebben az olaszban!

Mert ami akkor játszódik, az a regénybeli jelen, és van egy ahhoz képest is régebbi múlt.

A magyarban is volt ilyen, (mondta volt), de már nem használjuk, csak régi szövegekben lehet találkozni vele.

Én tudok olaszul.... :-)

DE: ezeket az igeidőket beszédben nagyon keveset használják - és még kevesebben használják jól...

Ez persze nem azt jelenti, hogy neked nem kell tudnod mi miért.

Mivel ezeket a szabályokat csak példákon keresztül lehet elmagyarázni, javaslom, hogy a problémás (miért így) mondatokat írd le és vidd el megmutatni a tanárodnak, vagy valakinek, aki tudja (és nemcsak használja) ezeket a szabályokat.

Az olasz sajnos sokkal bonyolultabb, minthogy egyetlen szabály elég lenne...

Én latinul tanultam, és abban ugyanez a helyzet.

Van ennek egy csomó fajta ragozása meg igeidők....

Általában a több mint a felét csak összetett mondatokban használják, a magyarban ezt megoldottuk bonyolultabb kötőszórendszerrel. Legalábbis szerintem elég sok kötőszavunk van a többiekhez képest vagy sokkal többet használjuk. Ebből kifolyólag minek azok az igeidők?

Mert ugyebár minden nyelv a könnyítések felé igyekszik. :)

A latin nem használ ilyen gyakran kötőszavakat, így van sok igeidő, amiket nem használtak az élő nyelvben sem túl sokat. Ez lehet a helyzet az olasznál is és a többinél is. :D

Nem igekötőt akartál írni, előző? :)

A klasszikus latinban csupán három múlt idejű igeidő van (praeteritum imperfectum, praeteritum perfectum, praesens perfectum), az olaszban öt (passato prossimo, trapassato prossimo, imperfetto, passato remoto, trapassato remoto).

A latinban elég átláthatóak (talán a praeteritum imperfectum használata homályos), az olaszban nem annyira, főleg a passato remoto használata, ami a latin praesens perfectum-ból ered (az imperfetto-n kívül mindegyik önálló lelemény az újlatin nyelvekben).